Egyedül, gyorsan, akár úgy is, hogy belerokkanok, de megcsinálom. Ezt a depressziót is valahogy majd megoldom, azért járok terápiába már egy éve. (...) Meg kell oldani, hogy csinálhassam a dolgom. De a gyógyszer valamiért ijesztő, csalásnak tûnt. Hogy magamtól nem megy. Ami pedig magamtól nem megy, az azt jelenti, hogy gyenge vagyok. És ha gyenge vagyok, akkor sajnálni fognak. Márpedig engem ne sajnáljon senki.

Kapcsolódó idézetek

1. Azt mondják, majd elmúlik. És végül is miért ne? Függőségem, magányom Fájdalmas szövődménye, Naponta tükör elé Állok, hogy elmondhassam: Felgyógyulok belőled Egyszer, bár kínos-lassan. Kiss Judit Ágnes
2. Ha tudok másoknak segíteni, abból én is erőt merítek. Ha viszont állandóan a magam szerencsétlenségével foglalkoznék, ellepne az önsajnálat, nem jutnék túl a nehéz időszakokon. Margitai Ági
3. Ha valaki depressziós, megfelelő gyógyszerekkel és pszichoterápiával könnyen meg lehet gyógyítani. Bármennyire gyógyszerellenes is a világ, sokszor ez a legjobb segítség. Nem a gyógyszer fogja megoldani az életét, de a képességét visszakapja, hogy saját maga kijöjjön a zsákutcából és elinduljon egy másik irányba. Amikor pedig már tünetmentes, azaz nincsenek jelen a depresszió tünetei, magától is visszatér a jobb jövőbe vetett hite.
4. Attól még, hogy beteg vagyok, nem vagyok gyenge. Nem arról van szó, hogy nem találom meg a pozitív dolgokat az életben, vagy hogy a poharat nem látom félig telinek. Azért vagyok beteg, mert van egy betegségem (...). Ha valaki ettől állandóan pozitív és vidám lenne, én személy szerint aggódnék. Már nem érzem szükségét, hogy hazudjak, és úgy tegyek, mintha pozitívan állnék hozzá a betegségemhez.
5. A depressziónál a fájdalom kérlelhetetlen, és az állapotot az teszi tûrhetetlenné, hogy tudjuk, nincs rá orvosság - sem holnap, sem egy óra múlva, sem egy hónapon, sem egy percen belül. Ha valamelyest enyhül a helyzet, tudjuk, ez csak átmeneti, és a fájdalom fokozódni fog. Elsősorban a kilátástalanság, nem a fájdalom roppantja össze a lelket.
6. Megfigyeltem, hogy a legtöbb ember, aki terápiába jön hozzám, megszégyenülten ül velem szemben. Mélységesen szégyelli magát. Márpedig ez azt jelenti, hogy nem fog megváltozni. Miért? Mert ha azt gondolom magamról, hogy "én ilyen és ilyen vagyok", akkor tutira nem fog történni semmi. így nem lehet megváltozni. Hiába kérdezgeti bárki is, miért nem csinálsz valamit másként. Persze, hogy így szól a válasz: "Nem, nem, én ilyen vagyok." Feldmár András
7. Volt egy szomorú időszak az életemben. Napról napra arra gondoltam, ennél már nem lehet rosszabb. És mindig rosszabb lett. Sokszor, egymás után, sok lépcsőn mentem lefelé, lehangolóbbnál lehangolóbb állomásokkal. Hogy mit kell tenni ilyenkor? Igazából ezzel sem kell törődni, fütyülni kell erre is. Ha magaddal törődsz, bedarál az ügy. Sokan tesznek így, sajnálják magukat. Mész az utcán és nem látsz mosolygó felnőtt embereket. Hagyják magukat beledarálni a rossz helyzetbe. Kaszás Géza
8. Kedves depresszió, ne gyere közelebb! Ne kellemetlenkedj! Keress valaki mást, akinek több oka van rá, hogy a tükörbe nézve azt mondja: "Nincs értelme az életemnek." Ha akarod, ha nem: tudom, hogyan győzzelek le. Depresszió, csak pazarolod rám az időd. Paulo Coelho
9. Én mindig nagyon meglepődök azon, hogy az emberek, akik azért jönnek hozzám, mert nem érzik jól magukat, azt hiszik, a terápia végén jobban lesznek. Nem tudják, hogy tulajdonképpen csak egy dolog történik a terápiában: megnő a kapacitásuk a szenvedésre. Vagyis a végén már nem ijednek meg attól a szenvedéstől, ami együtt jár az élettel. Feldmár András
10. Váratlanul jön a negatív töltetû élmény, és én ezt magamba merem fogadni, átélni, akár olyan áron is, hogy széthasad a szívem. Hogy teljesen bennem legyen. Hogy átéljem, hogy mennyire fáj. És fájjon. És mindezt ne tompítsam nyugtatókkal, alkohollal, sok munkával, sírdogálással. (Mert a sírás és sírdogálás nem ugyanaz. A sírdogáló mindig saját magát sajnálja, hogy ő itt maradt egyedül. Hol van ebben a fájdalom? Az igazi fájdalom, hogy elveszítettem valakit, az ebben nincs. Csak egy egoista sajnálja önmagát.) Csernus Imre