Egyesek életük végéig magukkal hordozzák a háborút, mások leteszik maguk mögött, mint egy régi cipőt, de azt hiszem, vannak olyanok, akik tovább harcolnak akkor is, ha nem is sejtik, kivel küzdenek, vagy hogy miért fontos, hogy ne adják fel.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak emberek, akik állandóan harcolnak, csak úgy képesek élni. Mások megvetik a harcot, de bármit is tesznek, képtelenek elkerülni.
2. Van, aki képtelen elfogadni a vereséget. Van, aki még a síron túl is harcol. The Witcher c. videojáték
3. Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira szar. Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is -, hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít.
4. Azt mondják, az ember nincs tisztában azzal, mije van, amíg el nem veszíti. Ez nem mindig igaz. Néha tudod, mid van, mit veszíthetsz el, és milyen nehéz elveszíteni, amikor elérkezik az idő.
5. A valódi háborúban a legtöbbször nem (...) egyértelmû, hogy ki nyert. Néha összeméritek a fegyvereiteket az Ellenséggel, és mindketten elcsigázva, kimerülve, mentálisan összeverve vonultok vissza a harcból anélkül, hogy a tiszta győzelmet bármelyikőtök is felmutathatná. Nem lesz egy földdarab, egy célkitûzés, amire rá lehetne mutatni, hogy "ez az, amit katonák és tengerészek tízezreinek életét feláldozva kiérdemeltünk". Néha mindkét oldalnak egyszerûen csak le kell már állnia, mert nem képesek folytatni a harcot - annyira kivéreztették ugyanis a másikat, hogy egyszerûen nincs tovább, de túl sok áldozatot hoztak, hogy elismerjék a vereséget. Így aztán mindkét fél visszavonul a szorítóban a saját sarkába, épp csak annyi időre, hogy összeszedje magát egy következő menetre. Marko Kloos
6. Senki sem ússza meg a háborút. Van, aki láb nélkül jön vissza, van, aki lélek nélkül. Szaszkó Gabriella
7. Ha mindent elvesznek az embertől, ha semmiképpen nem győzhet, végül azt mondja: mi az ördögnek harcolok? Erre számítanak! Hogy előbb-utóbb feladja az ember. Pedig ha az ember feladja, akkor jobb, ha inkább meghal. Nem tudom feladni. Nem tudom, hogyan kell.
8. A halottnak jó, neki nincsenek gondjai, nem üvölt a lelkét marcangoló kíntól, mert a lelke már messze jár. Viszont, aki túlélt egy háborút, és úgy istenesen benne volt a közepében, az az egész életében viseli a terhet. Mert hiába beszélik be az embernek, hogy igaz ügyért harcol, ha egyszer rádöbben: ott a másik oldalon is ugyanolyan vétlen áldozatok vannak, mint ő maga.
9. Vannak, akik soha nem adják fel a reményt, még ha a lelkük mélyén tudják is, hogy rég elveszett.
10. A tragédiák hozzátartoznak az élethez. Tragédia? És akkor mi van? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira, hogy érezd, életben vagy. Szenvedsz, fáj, hát ilyen az élet. Összezavarodtál és félsz? Helyes. Legalább valami mindig eszedbe juttatja, hogy valahol a jövőben vár rád valami jó, amiért érdemes harcolni.