Egyetlen magányos mondat az élet. Vagy talán dallam. Talán nem költőnek, hanem zenésznek kellett volna lennem.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést, De kaptam eleget, hidd el, mellé félelmet meg rettegést. Most itt állok, a szellő fúj fülembe síró dallamot, A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok. Children of Distance
2. Kár, hogy nem lettem író, (...) akkor megírhatnám anyámat, megírhatnám magamat, és azt is, hogy szép a táj. Vagy festő lehettem volna. Akkor ugyanezeket lefesthetném. De nem lettem semmi. Egy nagy semmi lettem. Tallér Edina
3. A test csak hangszer, amin megszólal a dallam. Lehet ez egy szomorú, fáradt dallam. De lehet vidám is, tele életörömmel. Agatha Christie
4. Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az "önmegvalósítás". De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell. Osho
5. Társak nem voltak, Magam voltam csak. Én már fáradok, Mindent rád hagyok, Kérlek, engedj el! Nekem mennem kell, A csendnek hódolok. Hallgass, hallgatok... Bonanza Banzai
6. Életed egyszerû és egyedülálló dallam, melyet te magad játszol az élet hangszerén. (...) Ha egyszer netán hamis hangot ütsz meg, gondolj arra, hogy egyetlen ember sincs, aki hibátlanul játszana.
7. "Magának könnyû, maga egyedül van" - mondta Hasse. Volt ebben némi igazság: aki magányosan élt, azt nem lehetett otthagyni. De olykor este összedőlt az egész mesterséges építmény, az élet panaszos és hajszolt zeneként vijjogott fel, vad vágyak, féktelen kívánságok, borongások örvényévé lett, s a reménységé, hogy kitépjük magunkat ebből az értelmetlen tébolyból, ebből az örökösen nyekergő ostoba verkliszóból, akármi lesz is azután... van-e még egyáltalán valami a magányon kívül? Becsuktam az ablakot. Nem, semmi nincs! A többihez nincs elég talaj a lábunk alatt. Erich Maria Remarque
8. Írnék egy dalt is rólad, de nem tudok, Csak egy elkopott, ócska dallamot, Szeretném újra látni a színeket, Újra megtalálni, ami elveszett.
9. Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás: de hősi lesz és nagyszerû, ha majd folytatja más; s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem: utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem. Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván. Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tûz majd korod ormán. Rónay György
10. Volt, hogy elengedték a kezem, és hogy magányos voltam, És a szívem összetörték, de fel kellett fogjam, Ilyen az élet, nem választhatok újat. És ha újra kezdhetném, én nem feledem a múltat, Hogy felálltam a földről, és eljutottam idáig, Felépítettem valamit, amit építek mindmáig.