Egyik homokszemcse helyén sem lehet egy másik homokszemcse. Így rakódunk mi is össze: generációk épülnek egymásra. Amikor ráébredünk önmagunkra, az öntudatunkra, akkor arra is rájövünk, hogy a létezés azon pozíciójában, ahol vagyunk, csakis mi lehetünk, hiszen valójában teljesen egyediek vagyunk!

Kapcsolódó idézetek

1. Add, hogy meglássuk a sivatag minden homokszemcséjében a különbözőség csodáját, és ez adjon nekünk erőt, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk! Mert ahogy nincs két egyforma homokszem az egész világon, ugyanúgy nincs két egyforma ember sem, akik ugyanúgy gondolkodnak és cselekszenek! Paulo Coelho
2. Ugyanabból az anyagból, energiából vagyunk valamennyien, ám mindenkinek megvan a maga egyedi pozíciója ebben a homokgombócban - vagyis ebben a szép, nagy, kerek világban. Soma
3. Mind egyedinek születtünk, a tapasztalataink által változunk és formálódunk. Mindannyiunkból lesz végül valaki.
4. A csontjainkban kell éreznünk, mennyire kicsik vagyunk, és fel kell ismernünk, hogy ebben a világban nincs semmi nagyobb vagy értékesebb, mint a szeretet egyszerû megosztása másokkal. Ha innen indulunk, a többi lassan a helyére kerül. Csak így válhatunk igazán önmagunkká.
5. Meg kell tanulnunk elfogadni magunkat, értékelni magunkat, függetlenül attól, mások mit mondanak rólunk. Meg kell tanulnunk, hogy mindennek és mindannyiunknak megvan a maga helye a földön. Valamennyien egyediek vagyunk. Adam J. Jackson
6. Csak egy vagyunk a többi között. Látva tükörképünket a többiekben és más dolgokban, rajövünk, hogy kik vagyunk. Carlo Rovelli
7. Az egyén nem egyedül létezik, és erre nem is lenne képes. (...) Létét más embereknek - elődeinek és kortársainak - köszönheti. Része a nagy egésznek. (...) Bármi történik is az egyénnel, az valójában az egész közösséggel történik, és bármi történik is a közösséggel, az valójában az egyénnel történik.
8. Életünk rétegei oly szorosan rakódnak egymásra, hogy a későbbiben mindig a korábbira bukkanunk, nem olyanra, mint ami már elmúlt és elintéződött, hanem mint ami még létezik és élő és eleven. Bernhard Schlink
9. Mi, akik az Univerzum gyermekei vagyunk - a csillagok életre kelt pora -, el tudunk töprengeni ugyanennek az Univerzumnak a természetéről, olyannyira, hogy olykor az azt mûködtető törvényekbe is bepillanthatunk. Rejtély, miként kapcsolódunk ilyen kozmikus dimenziókba. Ez a kapcsolat azonban vitán felül létezik. Mit jelent mindez? Mi az Ember, ha ekkora kegy részesei vagyunk? Nem hiszem, hogy létünk a Világegyetemben a vaksors szeszélye, a történelem véletlene, semmi kis zörej lenne a nagy kozmikus drámában. Ehhez túlontúl is belekeveredtünk a dolgokba. Meglehet, maga a Homo sapiens faj fizikai léte valóban mit sem számít kozmikus méretekben, az azonban, hogy a Világegyetem egy bolygóján tudatos szervezetek élnek, feltétlenül meghatározó jelentőségû tény. A tudatos lények révén a Világegyetem öntudatra tett szert. Ez pedig csöppet sem elha­nyagolható körülmény, nem céltalan, értelmetlen erők jelentéktelen mellékterméke. Nekünk valóban itt a helyünk. Paul Davies
10. Élni csak az emberekkel együtt lehet, de ez korántsem jelenti azt, hogy el kell sorvasztanunk egyéniségünket, éppen ellenkezőleg, a magunkét ki kell bontakoztatnunk, a többiekét pedig meg kell tanulnunk megérteni. Vladimír Páral