Egyre növesztjük a mítoszt saját magunkról, csak elég trágya legyen hozzá. Tehát, ha a szomszéd kertje zöldebb, akkor biztos tele van szarral.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha a szomszéd fûje sem zöldebb, nekünk pedig ott kell maradnunk, ahová tartozunk. Néha pedig egyszerûen kockáztatnunk kell, majd pedig remélni a legjobbakat.
2. A világ legtöbbször szar, de még szarabb lesz, ha a saját szarunkról beszélünk, és azt mondják nekünk, ne gondoljuk, hogy szar az életünk, mert valakinek még büdösebb a szara. A szar az szar. Sok a szar - nagy ez a világ, sajnos elfér benne mindannyiunké. Nincs szükségem rád (sem bárki másra), hogy megjavítsd vagy eltüntesd a szaromat. Nincs szükségem rád, hogy lekicsinyeld azokat a nagyon is valós érzelmeket, amiket átélek. Csak azt akarom, hogy legyen terem beszélni róluk, és tudjam, ez így rendben van.
3. Lehet, hogy a szomszéd fûje zöldebb, de nyírni azt is kell.
4. Lehet, hogy a szomszéd füve zöldebb, de azt is ugyanolyan nehéz nyírni. Little Richard
5. Mindig azt mondják, hogy a szomszéd kertje mindig zöldebb, de tudod, mire jöttem rá? Teljesen mindegy, hogy a kerítés melyik oldalán állsz, mert a füvet így is, úgy is le kell nyírni.
6. Gondoljunk a szánkra kertként, amelyben az orális mikrobiomunk adja a gyönyörû virágokat, növényeket és zöldségeket, amelyeket mi ültettünk. Ahhoz, hogy az egész kert egészségét megőrizzük, naponta öntöznünk kell a növényeket, metszenünk kell a hajtásokat, és el kell látnunk a talajt a szükséges tápanyagokkal. De mi történik, ha valamilyen probléma lép fel? Esetleg gyomok terjednek el a kertben, vagy az egyik növényünk megbetegszik? Ekkor valószínûleg megpróbáljuk szelektíven kihúzgálni a gazt, vagy gyógyszerrel kezeljük a megbetegedett növényt, miközben továbbra is gondját viseljük az egész kertnek. Valószínûleg nem fogjuk gyomirtó szerrel bepermetezni az összes növényünket. De mi történik, ha néhány hétre elutazunk a városból, és elfelejtünk valakit megkérni, hogy gondoskodjon a növényeinkről? Amikor visszatérünk, azzal szembesülhetünk, hogy a gyomok már mindent elborítottak, és átvették a kertben az uralmat, a betegségek pedig elterjedtek, és elpusztítják a kedves növényeinket. Ez történik a szánkban is. A fogmosás és a fogselymezés hatékonysága határozza meg a szájmikrobiomunk tömegességét és minőségét, az általunk fogyasztott ételek és italok (illetve ezek mennyisége) pedig vagy a jótékony, vagy a káros baktériumoknak fognak kedvezni.
7. Miért van az, hogy csak a negatív dolgokat hisszük el abból, amit mások mondanak rólunk, még ha számtalan bizonyítékunk is van az ellenkezőjére? Egy szomszéd. Egy fintor. Egy volt szerető. Mindent felülírhat, amit hajdan igaznak hittünk. Különös, de az élet és a szerelem dolgaiban a legrosszabb kritikának hiszünk!
8. Az emberek tévhitben élnek. Jobbik részüket nem sok idő múltán a földbe szántják, trágyául. A közönségesen muszájnak nevezett, s tévesen sorsnak értelmezett kényszer hatására azzal foglalkoznak, hogy olyan kincseket gyûjtsenek, amelyeket - egy régi könyv szavával élve - megemészt a moly és a rozsda, és tolvajok, latrok martalékává leszen. Bolondság így élni, s erre, ha nem előbb, a végén mindenki rádöbben. Henry David Thoreau
9. Az emberi hibák olyanok, mint kertben a gyomok. Ápolás nélkül is szaporodnak, és ha nem gyomláljuk ki őket, hamarosan beterítik az egész területet. (...) Csak a legritkább esetben sikerül, hogy egy rossz szokástól úgy szabaduljunk meg, hogy ne egy másikkal helyettesítsük. Azt mondják, a természet nem szereti a vákuumot, ezért mindig van valami, ami betölti az üresen maradt teret. Napoleon Hill
10. Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tûnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint. Weöres Sándor