Egyszerûen élni, megszabadulva minden hiú vágyakozástól, felülemelkedve a kicsinyes hiúságon, hogy másokat túl kell ragyogni, lám, ez az igazi módja, hogy boldogságot nyerjünk már itt a földön és üdvösséget a másvilágon.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenki élhet egyszerû, boldog életet, amilyenre rendelve vagyunk, a földből és a földön. Mindannyian élhetünk teljes erőből, romlatlan örömmel. Scott Jurek
2. Az egyetlen igazi boldogságot akkor találjuk meg, ha szüntelenül befelé növekszünk, és igazabbá, nagylelkûbbé, egyszerûbbé, emberibbé, kedvesebbé, tevékenyebbé válunk. Mindezt úgy tehetjük meg, hogy a mindennapi feladatainkat olyan jól végezzük, amennyire csak tőlünk telik. James Freeman Clarke
3. Az egyszerû ember úgy él, ahogy lélegzik, minden további erőfeszítés vagy dicsőség, minden további hatás vagy szégyen nélkül. (...) Nem veszi magát se komolyan, se tragikusan. Járja a maga útját, könnyû szívvel, békés lélekkel, cél, nosztalgia, türelmetlenség nélkül. A világ a birodalma, s ez neki elég. A jelen az örökkévalósága, s ez betölti. Semmi bizonygatnivalója, hisz semminek nem akar látszani. Semmi keresnivalója, hisz minden itt van. Mi egyszerûbb az egyszerûségnél? Mi könnyûbb? Ez a bölcsek erénye, és a szentek bölcsessége. André Comte-Sponville
4. Egyszer él az ember a földön, és a boldogság titka a szívbeli, benső nyugalom. Hogy békességben éljünk önmagunkkal. Jankovich Ferenc
5. Élj vígan: a legtisztább boldogságnak karjain, egy örömöd csak azért múljon el, hogy a másiknak helyet adjon, állandó nyugodalom és békesség legyen vidám homlokod felett, s szeressen oly forrón az ég, amint én mindenkor szerettelek. Csokonai Vitéz Mihály
6. Ez az élet igazi öröme: elhasználódni egy célért, amelynek nagyszerûségét mi magunk ismertük föl, és teljesen megőrlődni, mielőtt még a szemétdombra hajítanának bennünket: hogy természeti erő lehessünk, ne pedig szenvedésekből és fájdalmakból összerótt, önző, lázas, nyomorult kis ember, aki panaszkodik, mert a világ nem annak szenteli magát, hogy őt boldoggá tegye. George Bernard Shaw
7. Válasszuk azt az utat, hogy megbocsátunk a világnak, megbocsátunk a testünknek, mindennek és mindenkinek, aki csak a szemünk elé kerül. Határozzuk el: Isten szeretetének igazi világában fogunk élni, hogy belső fényünk dicsőségesen beragyogjon mindent. Tapasztaljuk meg, milyen örömmel jár, ha elengedjük a félelmet, a bûntudatot, a félszeg zavarodottságot, a keserû haragot, a balsejtelmeket. Csak egy percnyi csöndet teremtsünk, és megérezzük Isten közelségét.
8. Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is. Sem kicsordulni, sem elsivárulni. Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni. Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni. Nem hivalkodni, és nem tetszelegni - sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti. Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végigmenni, a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni. Egyszerûen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.
9. A boldogságot hiába hajszoljuk, legfeljebb reménykedhetünk abban, hogy belebotlunk. (...) A boldogsághoz elég a legegyszerûbb dolog, amíg olyasvalakivel tesszük, akivel együtt akarunk lenni. Cecelia Ahern
10. Az egyedüli dolog, amiért érdemes ezen a földön élni, az az, hogy az ember tudjon szeretetet adni és elfogadni is. Csak ez teheti boldoggá az embert. Simon András