Ugrás a tartalomra
Egyszer ment a tévében egy dokumentumfilm az óriás tintahalakról, megmutatták, hogyan lövelli ki magából a szépiafestéket, amikor meg akar pattanni az ellenség elől. A gyönyörû fekete festék úgy sötét ködbe burkolta; ez volt az elterelő hadmûvelet. Ilyen érzés az alkohol is a véremben. Ez a tintahal festéke, és el fog vakítani engem, hogy megléphessek mindentől, ami fáj.
Kapcsolódó idézetek
-
Szememen keresztül mérgezett szavakat szívtam magamba, sokkal dúsabbakat, mint amilyeneket tudtam; s valami különös hatalom a szavak erejével újrateremtette bennem olyan őrültek történetét, akikhez semmi közöm nem volt, a marcangoló szomorúságot, egy egész élet lassú pusztulását: hátha megfertőznek a szavak, s halálos lesz a mérgezés? Szívtam magamba a szót, engem szívott magába a kép, s végeredményben csak az mentett meg, hogy a két egyidejû veszedelem kölcsönösen semlegesítette egymást.
Jean-Paul Sartre
-
A festés nagy öröm. Csodás a színeket nézni, és nagyszerû őket használni. Bármennyire elnagyoltan is használod őket, elbûvöl, amikor ezeket a valósággal egybeveted.
Winston Churchill
-
A hadviselés a legborzalmasabb élmény, amit az élet tartogathat valaki számára (...). A halálos félelem természetellenesen elevenné változtatja a világot: a színek élénkebbek, a félelem erősebb, az öröm felfokozottabb. Csak akkor látszanak emberinek az ellenséges és baráti halottak, ha már vége van, és csak ekkor lesz úrrá az ember lelkén a megbánás és a kétség.
John Gilstrap
-
A színlelés egy kicsit olyan, mint az alkohol. Kis mennyiségben még oké, de ha túlzásba visszük, akkor torzul a látásunk.
-
Festeni jó. Igazán erős, szép, izgalmas, fantáziadús, mesterien megmunkált festményeket látni is lélektisztító, gondolatébresztő, motiváló erejû élmény.
Miksa Bálint
-
Kell egy hely, ahol a szomorúság színes ruhát ölt.
Kell egy hely, ahol a festészet költészetté válik.
Kell egy hely, ahol a festékfolt az ecset béklyójától megszabadulva megmutatja valódi önmagát.
Kell egy hely, ahol a festményt nem csak láthatod, hanem érezheted is.
Kell egy ilyen hely.
-
Nézem sötétlő, sûrû véremet,
amint öntik a sûrû kék erek,
ahogy lüktetve gyöngyözik elő,
mint forrás, rubint tûzzel perzselő.
Nehéz hullással gördül cseppre cseppje,
a tû csövén a csillámló üvegbe
és habot forrva egyre följebb ér -
Nézem: ez hát a vér! - ez hát a vér!
-
Néha túloznunk kell a saját memóriákban, hogy tényleg maradandó emlék legyen. Az emlékezet ezért néha olyan, mint egy hollywoodi filmben a technicolor: mindent széppé varázsol.
-
A világ színei kifakultak. Elképzeltem egy nagy töltőtollat, amint egyszerûen kiszippantja az ég kékjét, a fák zöldjét, a zebrán áthaladó férfi barna kalapjának színét, míg végül az élet filmje csak fekete-fehérben fut tovább.
-
Utálatos anyag a test. Csak addig szép és kedves, amíg a fajfenntartó erő színes üveget tart a szemünk elé. Valójában nincs rajta semmi szeretnivaló. A lélek bizonyára örül, mikor megszabadul tőle, és bámul, hogy ezen sírnak az emberek, mint valami szerencsétlenségen.
Gárdonyi Géza