Egyszerre dzsungel, egyszerre sivatag, A múltad beszédes, a jövőd hallgatag. Egyszerre sivatag, egyszerre dzsungel, Jövőd még nincsen, a múltad már nem kell.

Kapcsolódó idézetek

1. Mért nézel hátra már? A múltnak vége, látod, Már a szíved összetört, S mégis forog a föld. Gáspár László
2. A múlt a régi jelen, a jelen a leendő múlt, de a jövő mind­járt jelen lesz. Bödőcs Tibor
3. Ha ugyanarról később mond valamit ugyanaz a személy, az más. Én holnap más leszek, mint aki ma vagyok. A múltam is más, a jelenem is más, a jövőm is más az időben. Báthori Csaba
4. A múlt ritkán olyan, mint amilyennek szeretnénk látni. De a jövő még ránk vár. Fogadd el a jelent, és felejts el minden mást.
5. A lelked végtelen. Végtelen magas és végtelen mély. Határtalan múlt van már mögötted, és beláthatatlan jövő. De élni az Egészet sohasem tudod egyszerre. Az lehetetlen. Müller Péter
6. Egyszer a sivatagban voltam a semmi közepén, az isten háta mögött. Csak én, a homok és a csend; de ha tudod, mit kell hallanod, akkor nincs csend, olyan zenét hallottam, amilyet még soha a csendben.
7. A múltba kapaszkodsz, fontosnak tûnik előtted, mert átélted, de az már tegnap, és nincs már hatalmad fölötte. A jövő csábít, mert álmodban ízlésed szerint formálhatod, de tulajdonképpen még nem létezik, és hiába foglalkozol vele. A jelen oly kicsi, hogy semmi értéket sem tulajdonítasz neki, s mégis egyedül az van hatalmadban, és élted a jelen pillanataiból tevődik össze.
8. A múlt mindig szép. A jelen mindig sivár. A jövő mindig titokzatos. Benyák Zoltán
9. A múlt nem jön vissza, a jövő pedig még nincs itt. Szóval élj minden nap úgy, mintha az lenne az utolsó. És az egyik majd az is lesz. Iris Apfel
10. Holnapra megváltozik a múlt, Életem, A jövő már tegnapra elavult, azt hiszem, Nem történt semmi sem, nem mozdul senki sem, A jelen most éppen így, így alakult.