Egyszerre úgy érezte, képtelen hazamenni, képtelen rá, hogy egyedül legyen a boltíves szobában, és álmatlanul feküdjön az ágyban. Beszélnie kell valakivel, akárkivel és akármiről, agyonütni az időt addig, amíg úgy nem érzi, hogy állva elalszik.

Kapcsolódó idézetek

1. A csend függővé tett. És egy idő után elviselhetetlenné vált a gondolat, hogy másvalaki is lehet a házban, hogy megzavarhatja a némaság falát, amellyel körülvettem magam.
2. Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom. Tisza Kata
3. Csinálnom kellett valamit, hogy ne kelljen sírnom. (...) Nem szabad gondolkodnom többé. Soha, de soha többé. Nem tudom, te éreztél-e már ilyet. Hogy ezer évig tudnál aludni. Vagy meghalni. Vagy elfelejteni, hogy létezel. Vagy valami ilyesmi. Szerintem ez elég morbid dolog, de ezt szeretném, amikor rám jön. Pont ezért próbálok meg nem gondolkodni. Csak azt szeretném, ha ezek a rohamok véget érnének. Ha rosszabbra fordul a helyzet, megint az orvosnál fogok kikötni. Már nagyon közel állok hozzá. Stephen Chbosky
4. Egyszerûen képtelen voltam józanul gondolkodni. Reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé. Harlan Coben
5. Úgy éreztem: végre megérkeztem. Haza, az igazi otthonomba. Mintha ez volna az egyetlen hely, itt az ágyban, szorosan hozzásimulva, ahol otthon vagyok, ahova tartozom. Ahová mindig is vágytam. Szótlanul feküdtünk sokáig, átölelve egymást, összeforrt testtel, egy ütemre lélegezve. Ez a csönd maga volt az örökkévalóság, de tudtam, hogy ha örökké tartana, akkor sem lenne elég.
6. De szemben azzal, amiben sokáig hitt, most már tudta, hogy önmagában a pénz nem elég. Kell valaki, akivel megoszthatja. Egy kéz nélkül, amely az útjára bocsátja, nem akart menni sehová; egy hang nélkül, amely válaszolt neki, csak a csend maradt; egy arc nélkül, amely szembenéz az övével, ő nem létezett többé. Guillaume Musso
7. Képtelen vagyok azzal tölteni a napjaimat, hogy magára várok, nem élhetek maga nélkül! A maga helye itt van, mellettünk! Egy percet sem tölthet távol tőlünk, nemhogy egy napot! Egyébként nem is értem, hogy bírja ki a többi ember, hogy maga nélkül él.
8. Alig-alig aludtam. Valaminő félöntudatlanságban hevertem, nem akarván elhinni, hogy végre valóban itt tartok, hozzásimulva, vele összegömbölyödve tölthetem az éjből még hátralévő időt. Rettegtem, ha elalszom, reggelre kiderül, mindez csak álom volt. Féléberen őriztem a meseszép valóságot. Vavyan Fable
9. Időre volt szüksége, hogy gondolkodhasson, hogy egy kicsit egyedül lehessen, hogy jól elraktározza magában az előző éjszaka emlékét - hogy később bármikor elővehesse, ha érezni akarja, hogy él. Paulo Coelho
10. Képtelenség, hogy minden egyes percet az első másodperctől a hatvanadikig végigérzek, és mindegyikbe beleférnek ugyanazok a fájdalmak. Hol van, mér nem hív, hívhatna, üzenhetne, megpróbálja, nem tudja, nem akarja, megkönnyebbült, vissza se jön. Sándor Erzsi