Ugrás a tartalomra
El tudják-e képzelni Caesart mint a Római Birodalom örökös császárát úgy, hogy a sírjából irányítja birodalmát, Róma sorsát kezében tartva? Hasonlóan van ez a világ is, amelyet meghódított a kereszténység. Hasonló Isten ereje a keresztényekben. Hasonló a hit és az Egyház végrehajtó hatalma általi folyamatos növekedésnek csodája. Nemzetek tûnnek el, királyok, de az Egyház fennmarad. Micsoda ez az erő, ami megvédte az Egyházat a rá támadó embertömegek dühétől és a korszakok zivatarától! Kinek a keze védelmezi az Egyházat már 18 évszázada az őt fenyegető csapások elől?
Kapcsolódó idézetek
-
S benne lakozik az akarat, mely nem hal meg. Ki ismeri az akarat titkait s erőit? Mert Isten csak egy nagy akarat, mely szent feszültségével mindenen áthat. Az ember nem adná meg magát a sors angyalainak, nem adná meg magát teljesen még a halálnak sem, csak gyenge akaratának gyarlósága folytán.
-
A történelem számomra nem más, mint eszköz arra, hogy egyre jobban megismerjem Istent, aki - hitem szerint - abszolút módon irányítja a történelmi eseményeket. Vagyis Istent úgy ismerhetem meg egyre teljesebben, ha az Õ kijelentéseinek - a Bibliának - az elmélyült tanulmányozása mellett, Istent az ő cselekvéseiben és munkálkodásában ismerem meg, ami egyenlő a történelemmel. Isten kijelentései (a Biblia) és Isten mûködése e világban (a történelem) tökéletes egységben tárul elénk.
-
Az igazság átkarolja a világmindenséget. Mint a kereszténység - az egyetlen vallás, amely leküzdi az előítéleteket; az egyetlen, amely egyenlőséget és feltétel nélküli testvériséget hirdet az emberek között; az egyetlen, ami tisztán szellemi, végezetül, az egyetlen, ami mindenkié, kivétel nélkül, egy igaz országért, a Teremtő Isten szívbeli szándékának megfelelően. Krisztus bebizonyította szenvedésén keresztül, hogy Õ az Örökkévaló Fia. Tanításai mindegyike egyetlen és ugyanazon téma körül forognak: örökkévalóság.
Bonaparte Napoleon
-
A kereszténység két évezreden keresztül félremagyarázta ezt a kérdést, más vallások teológusai még hosszabb ideig. Az isten szinte lényegénél fogva tagadja a szabad akaratot, különben nem lenne mindenható. A kereszténység mégis törekszik a szabad akarat koncepciójának megőrzésére, mert nélküle az emberi lények nem lennének felelősségre vonhatóak cselekedeteikért. Felelősségre vonhatóság nélkül a bûn csak szemfényvesztés és a pokol szégyenletes igaztalanság, éppen az isten részéről.
Matt Ridley
-
Az egyház, mint a vallási, aszketikus eszme megtestesítője, lényegét tekintve távol áll attól, hogy pártfogója és támasza legyen a megmaradni akarónak, tehát a világi mûveltségnek, az állami jogrendnek, hanem épp ellenkezőleg, kezdettől fogva a legradikálisabb, mindent gyökerestül felforgató forradalmiságot írta zászlajára; hogy minden, ami magát megőrzendőnek véli, s amit a lágymelegek, a gyávák, a konzervatívok, a polgárok megőrizni próbálnak, tehát állam és család, világi mûvészet és tudomány mindig csak a vallásos eszme és az egyház ellenére, azzal tudatosan vagy öntudatlanul szemben állva maradtak fenn, lévén az egyház vele született törekvése és törhetetlen célja minden fennálló világi rend felbomlasztása és a társadalom újjáalakítása az eszményi, kommunista istenállam, a civitas Dei mintaképe szerint.
Thomas Mann
-
A keresztény hitünk felelősséget ró ránk! Nem ragadgat meg a templom falai között, hanem át kell hogy fogja mindennapi életünket. A kereszténység nemcsak hit, hanem gyakorlat is.
-
Az embert nem lehet hatalommal felruházni. Megrohasztja, belülről rohasztja meg. Meddig folytathattam volna anélkül, hogy a gőg belém költözzön? Gyanítom, hogy máris megkezdte a munkáját. Azokban a pillanatokban, mikor széles néptömegekhez beszéltem... vajon nem kezdtem-e úgy gondolni, hogy én beszélek, én üzenek nekik, én tudom, hogy mit kell vagy nem kell cselekedniük, s hogy én már nemcsak Isten hírnöke vagyok, hanem Isten szószólója? Érti hát? Előléptetve, felmagasztalva, ember az emberek fölött!
Agatha Christie
-
Az emberiség, az igazság és a haladás szempontjából káros dolgok közül az egyház a legkárosabb. Hogy is lehetne ez másképp? Nem az egyház gondoskodik talán a fiatal nemzedékek, mindenekelőtt a nők megrontásáról? Nem az egyház teszi tönkre a logikus gondolkodást és a tudományt dogmáival, hazugságaival, ostobaságaival, gyalázkodásával? Nem az egyház támadja-e az ember méltóságát azzal, hogy elferdíti benne a jogok és az igazság fogalmát? Nem tetemként adja-e vissza azt, ami élő, nem veszejti-e el a szabadságot, nem az egyház prédikálja-e a tömegek örökös szolgaságát néhány zsarnok és kizsákmányoló kedvéért? Nem az egyház, ez a hajthatatlan egyház próbálja-e állandósítani a sötétség, a tudatlanság, a szegénység és a bûn uralmát? És ha századunk haladása nem csalóka álom, akkor el kell söpörnie az egyházat.
Mikhail Aleksandrovich Bakunin
-
Jézus mindig két dolgot csinált. Beszélt és gyógyított. És a kereszténység többek között azért veszített annyit az erejéből és hatalmából, mert már nem hiszünk a gyógyításban. És talán azért nem hiszünk már a gyógyításban, mert félünk az érintéstől, mert félünk attól, hogy a testünk a szellem közvetítője lehetne.
Richard Rohr
-
Az ember a saját elmúlására gondolva abba a vigaszba kapaszkodik, hogy legalább valami tovább fog élni, ami képvisel bennünket vagy sokat jelent számunkra, s valamiképpen megőrződünk benne, még ha ez nem több is, mint hogy tudjuk, vannak dolgok és emberek, akiket szeretünk, s azok túlélnek minket és még sokáig létezni fognak. Gyerekeink élete folytatódik, úgyhogy a miénk sem ér igazán véget: ez a szánalmas foszlány maradt meg az egyiptomiak halhatatlanságából a modern ember számára. Egyesek természetesen a maguk szelíd keresztény mennyországába kapaszkodnak vagy Allah ridegen orgiasztikus paradicsomába, de a legtöbb ember számára valami egyszerûbb van a tarsolyban: gyerekek, unokák, családi vállalat, egy élet munkája, vagy épp csak az ember mindennapi ügyeinek kellékei: a kocsma és az utca megmarad, a futballklub is megmarad, a kormány és az alkotmány és a régi rendszer is. Ha az embert nem hangolják le ezek az intézmények, amelyek szívtelenül zörögnek tovább, mennyei közönnyel szemlélve az egyes ember halálát, akkor, épp ellenkezőleg, bátorságot öntenek belé, és olyanná válnak, mint a fáraósírok falain lévő ételábrázolások.
Arthur Phillips