Elég pattanásos voltam. Egyszer elaludtam a könyvtárban, és arra ébredtem, hogy egy vak ember olvassa az arcomat.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor hatodikos voltam, anyám ellátott a szokásos könyvekkel a pubertásról meg a serdülőkorról, úgyhogy észre kéne vennem, milyen "gyönyörû" és "természetes" és "varázslatos" változáson megyek keresztül. Süket duma. Semmi más. Õ folyton panaszkodik, hogy őszül, meg hogy lötyög a bőre, de nekem hálásnak kéne lennem, hogy az arcom tele van pattanással, mindenütt szőrösödöm meg hogy a lábam egy hüvelyket nő egyetlen éjszaka alatt. Sima süket duma.
2. Az emberi szív néha nagyon vak tud lenni.
3. Ha egy ismeretlen ember szemébe nézek, sokszor az az érzésem támad, hogy olvas a gondolataimban, ezért szándékosan furcsa dolgokat gondolok. Kanehara Hitomi
4. Emléke visszacsillog, s olykor arcomra tûz, arcomra, mely fakó s elmúlt évekbe néz. Dsida Jenő
5. Vak, akinek nincsen könyve.
6. Az arcomat bár bohócnak festettem ki, szemem elárult. Elis Juliana
7. Vannak pillanatok, amikor az ember kénytelen vakon bízni a megérzéseiben. Paulo Coelho
8. A néma tettekkel néma lettem. Children of Distance
9. Tudod, nem is hittem volna, hogy ennyire beletörődöm. A vakságomba. Mert látok. Jobban látok mindent, mint régen, amikor még megvolt a szemem világa. A hangok meg az illatok képpé válnak. És minden, amire emlékszem, megszépül.
10. Valahogy már máshogy látom a dolgokat, ember vagyok, nem holmi áldozat. Valaki a tükörben néha átszalad, egy másik arc, egy másik én, de nem az enyém.