Életünket a tökéletesség vélt érzékelése alapján irányítjuk, mert azonnali jutalmat kapunk szívecske, lájk és egyetértés formájában, és azt hisszük, ez az érték. Az igazsággal azonosítjuk, pedig ez nem más, mint hamis, törékeny népszerûség, ami rövid ideig tart, és utána - ismerd be - még üresebb és sivárabb leszel, mint előtte, mert egy ördögi körbe kényszerít, ahol azon töröd a fejed, hogy mi legyen a következő lépés.

Kapcsolódó idézetek

1. A legtöbb ember vagy leértékeli, vagy túlértékeli magát. Haszontalan csődtömegnek érezzük magunkat, vagy éppen ellenkezőleg, Isten kegyes ajándékának az emberiség számára. Mindkét véglet téves. Az igazság az, hogy érzéseinknek, gondolatainknak és magatartásunknak, amelyek személyiségünket alkotják, egyaránt vannak erős és gyenge pontjai. Gary Chapman
2. Az élet lényege a tökély és a nyerés. A jó külső és a népszerûség. Szerintem valami más lehetne a lényege. Hányan érzitek magatokat kövérnek? Hányan érzitek azt, hogy nem valami sokat értek? Csúnyák vagytok, sok a pattanásotok és nincs elég barátotok? Időnként én is így érzek magammal kapcsolatban... ma pedig ezt mind együtt éreztem. Ez így nincs jól! És lenne mit mondanunk róla.
3. Az emberek rendszerint hamis mértékekkel mérnek, hatalomra, sikerre és gazdagságra törekednek, és ezt csodálják másoknál, az élet valódi értékét pedig lebecsülik. Sigmund Freud
4. A valóság a lélek, az illúzió a világ. Rettenetes, hogy mi fordítva élünk. Ténynek vesszük a világot, mivel merevebb, közönyösebb, és "tényszerûbb". Holott csak formája a rugalmas léleknek, mint pohár víznek a pohár. Pilinszky János
5. Az élet fura ajándék. Először túlbecsüljük, azt hisszük, örökké élni fogunk. Aztán alábecsüljük: rongyos, piszkos, túl rövid, majdhogynem eldobjuk magunktól. Végül rájövünk, hogy nem is ajándékba, csak kölcsönbe kaptuk. Akkor megpróbálunk rászolgálni a kölcsönbe kapott ajándékra. Eric-Emmanuel Schmitt
6. Ahogyan az lenni szokott a tiltott, de jónak és vonzónak tûnő dolgokkal - egy idő után ez alattomosan szétterjed az ember tudatában. Mindinkább foglalkoztatja a dolog, később már vonzani is kezdi. Még később céltudatos lépéseket tesz azért, hogy azokat az örömöket megszerezze. Előbb csak néha, olykor, és így van értéke, hiszen ami nehezen jön, nem könnyen felejthető, és azt sokra tartjuk. Később azonban ismét lépni kell, mert a ritkán érkező öröm már nem bizonyul elégségesnek. A szenvedély kialakult, a függőség már épülget szépen, és mire az áldozat észreveszi, már nem is tud élni szenvedélye nélkül. Nemere István
7. Ha elhisszük, hogy végtelenek a lehetőségeink az életben, azzal csak elhárítjuk magunktól a rettenetes igazságot, miszerint élni annyit tesz, mint előrefelé mozogni az időben, miközben egy belső óra ketyeg bennünk az utolsó, végzetes pillanatig. - Megszületünk, élünk, meghalunk, s hogy eközben milyen döntéseket hozunk, a mindennapos gyötrelmeink végül mit sem számítanak.
8. Az értelem következtetései, melyeket végső igazságnak tekintünk, sokkal gyakrabban tévesztenek meg bennünket, mint érzékeink, melyekkel a dolgokat biztosan megragadjuk és megismerjük. Thomas Sydenham
9. Az emberek néha azt hiszik, ismernek téged. Tudnak rólad pár tényt, és úgy raknak össze ezekből, ahogy szerintük értelme van. És ha nem ismered magad elég jól, a végén még el is hiszed, hogy igazuk van. De az az igazság, hogy ez nem te vagy. Egyáltalán nem.
10. Az emberi elme alapvetően egy érdekek által vezérelt, az általános erkölcsi és tényszerû igazságok iránti igen érzéketlen gépezet. Az érdekek gyakran elfedik egy helyzet valós mivoltát, vagy ha fel is ismerjük azt, könnyen gyártunk ideológiát, hogy felmentsük magunkat az igazsággal való szembesülés racionális terhétől és erkölcsi felelősségétől. Boldogkői Zsolt