Életünket, e törékeny és fenyegetett épületet önmagunknak kell hordoznunk, megváltásunk titka saját lelkünkben van, és önmegvalósításunkkal nem várhatunk holnapig, mert már a tegnapi nap is késő volt.

Kapcsolódó idézetek

1. Megőrizni az ifjúságunkat nem élettanilag nehéz, hanem lelkileg. Mert elromlunk. Alkalmazkodunk a hitványhoz, a méltatlanhoz. Magunkba szívjuk a világ és a történelem minden szennyét, és elkoszolódunk. Müller Péter
2. Úgy alakítsuk tehát lelkünket, mintha már a befejezéshez értünk volna. Semmit se halasszunk el. Naponta egyenlítsük ki a számlánkat az élettel szemben. Az életnek az a legnagyobb hibája, hogy mindig befejezetlen, valamit mindig elszalasztunk belőle. Lucius Annaeus Seneca
3. A múlt taníthat, nevelhet, de nem képes életben tartani bennünket. Az élet lényege a változás, és mindig előre kell lépnünk, különben a lélek elfonnyad és elhal.
4. A személyes dolgok túlságosan törékenyek, homályosak, haszontalanok, s ha már nem tudjuk elfojtani, magunkban kell tartani őket. Mesa Selimovic
5. Múltunk márpedig nem befejezett! Átírható, értelemmel betölthető, jelentőséggel felruházható, hogy a végén a múltunk (ön)értékelése elvezessen a jelen önbecsüléséhez és a jövő önbizalmához.
6. A múlton már nem tudunk változtatni. A jövő még homályos előttünk. De a jelen, a mai nap bölcs kihasználása ránk van bízva. Gary Chapman
7. Éljünk a mának, mert az idő szeszélyes és kiszámíthatatlan, sohasem tudhatjuk, hogy mennyi adatott belőle itt a földön, tehát nagyon is fontos, hogy mindig maradjunk kapcsolatban a belső énünkkel, legbelsőbb vágyainkkal, (...) mert az egyetlen dolog, ami számít, az az itt és most. Bátran vegyük le a páncélunkat, úgy gondoljunk a másikra, mint önmagunkra, szeressünk, szenvedjünk, éljünk teljes és fenntartások nélküli életet!
8. Nem lehet egyszerûen magunk mögött hagyni a múltat, nem lehet egyszerûen becsapni az ajtót a hátunk mögött. Mert valamikor visszatér a sors és teljes hévvel kinyitja.
9. Így vagy úgy: mindig megtörténik az elkerülhetetlen. (...) - Önfegyelem és türelem kell hozzá, hogy túllépjünk rajta. (...) - És remény. Ha az nincs többé, nem szabad harcolnunk a lehetetlennel, nem szabad erőt fecsérelni rá. - Nem a jövőbe vetett hitről van szó. Saját múltunkat kell újrateremteni. Paulo Coelho
10. Lehet, hogy elcsépelt kijelentés, de igaz: a múlt már nem él, a jövő még nem létezik, csak a ma van! És ha most nem cselekszünk, akkor holnap talán már késő lesz. Bármikor véget érhet az élet, ezért aztán most kell élni, most kell megtenni azt, amit akarunk. És nem csak beszélni róla.