Elfogadni azt, ami van, ami megváltoztathatatlan, annyi, mint felismerni, hogy amit eddig korlátoknak tekintettem, nem azok, hanem ellenkezőleg, szabadságom megélésének egyedüli eszközei.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egyedüli lehetséges szabadság a halállal szembeni szabadság. Az az igazán szabad ember, aki a halált olyannak fogadja el, mint amilyen, egyszersmind a következményeit is elfogadja - vagyis az élet hagyományos értékeinek felforgatását. Albert Camus
2. Megtanulni élni, annyit tesz, mint megtanulni szabadnak lenni. És szabadnak lenni annyit tesz, mint elfogadni a dolgokat úgy, ahogy jönnek. Guillaume Musso
3. Csak azután élhetem meg a szabadságot, ha felismertem és elfogadtam annak korlátozott voltát.
4. A szabadságot az adja meg, amikor felismerem, hogy lehetőségeim vannak. Mondjuk hazudni magamnak, vagy nem. Felismerem, hogy semmi sincs rám kényszerítve. Én döntök. Ez a szabadság. Csernus Imre
5. Az elfogadás annak felismerése, hogy a dolgok megváltoztak, és már semmi nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt. Így találjuk meg magunkban az erőt, hogy továbbmenjünk.
6. Amikor egy helyzetet nem tudunk megváltoztatni, akkor egyetlen lehetőségünk marad: hogy szabadon eldöntsük, hogyan értékeljük azt, és hogyan reagálunk rá. És ezt a döntési lehetőséget valós szabadságként érdemes megélni, mert nagyobb hatalmat ad a kezünkbe, mint gondolnánk. Al Ghaoui Hesna
7. A szabadság nem feltétlen a korlátoknak az eldobása, vagy az, hogy nem állhat fölöttünk senki, nem fogadunk el irányítást, vagy nem lehetünk nyomás alatt, hanem az abszolút szabadság az mindennemû körülmények között megtalálni a boldogságot, és függetlennek lenni attól, ami körülöttünk zajlik. Pásztor Anna
8. A változást nem lehet megállítani. Minden véget ér, amit ismerünk. Nem afelől kell dönteni, hogyan szálljunk szembe vele, hanem hogy hogyan éljük túl. Mark Lawrence
9. Szeretni azt az életet, amelyik lehetséges: ez is szabadság. Talán nincs is másféle szabadság. Adam Foulds
10. Elfogadni valamit nem azt jelenti, hogy egyetértünk a történéssel vagy örülünk neki, és nem is kellene megpróbálnunk változtatni rajta. Csupán arról van szó, hogy nagylelkûen megbékélünk azzal, aminek a megváltoztatására nincsen reális lehetőségünk, így aztán arra összpontosíthatunk, amin tudunk változtatni.