Elfognak és felkötnek, áldott földdel elfödnek s halált hozó fû terem gyönyörûszép szívemen.

Kapcsolódó idézetek

1. Én fekszem itt a kihûlt földön: eleven kincse még a nyárnak, vétkek s rossz jelek rohamozva édes húsomra idejárnak. Nagy László
2. Ha bezárhatnálak a szívembe, ott tartanálak fogva. Bonaparte Napoleon
3. Az emberek szíve köves talaj és útszéli, keményre taposott föld, amely megöli és elveszejti az ige magvait. Cs. Szabó Sándor
4. Szúrok és bántok, s te kikötőt adsz e zavart tengernek, míg engem elér a szárazföld-nyugalom, foglak; te ily hajótöröttségbe ne rekedj; jó veled, jó melletted. Sohonyai Attila
5. Gyere, hajolj fölém, fogd ki a lélekből a testet, vedd magadhoz azt, ami belőlem állat vagy ember. Hadd mozduljon el a szép fogoly, hadd keressen új cellát magának a szívedben. Háy János
6. Gyûlöltem, mert nekem megadatott, míg ő a hideg földbe kényszerült. Gyûlöltem, mert élveztem, ahogy a forró víz átmelengeti fáradt testemet. Gyûlöltem az életet, amikor ő már halott volt.
7. Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: búzaföldekkel, fellegekkel. József Attila
8. Odavetted tenyeredre a szívem, s a földnek fordítottad lassan.
9. De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön vad csókjaival megehet, én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm elrothadt szerelmeimet! Charles Baudelaire
10. A féltés teszi oly fájóvá a szeretetet? És mi teszi áldott széppé?! Vavyan Fable