De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön vad csókjaival megehet, én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm elrothadt szerelmeimet!

Kapcsolódó idézetek

1. Ilyen könnyû a halál: a kedves forró ölelése az, mely fáj, de mégis édes. Jer, gyilkos féreg, és éles fogaddal oldd egyszerre föl az élet únott kapcsait!
2. Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: búzaföldekkel, fellegekkel. József Attila
3. Drágám, éhezem, Hadd tegyem az ajkam valamire, Hadd öleljem körbe fogaimmal a világot. Hozier
4. Nem bírnék élni nélkületek, megőrizlek örökre, drága szenvedéseim, hisz nélkületek nincs semmim e világon! Tormay Cécile
5. Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni! az övé lenni, ha nem is egészen; megváltanám egy futó, tiszta csókkal, hisz egyek voltunk rég a drága mélyben. Pilinszky János
6. Szeress engem, édes, kedves galambom, Szerelmedért életem is odaadom; Boldog leszek, mint az égi angyalok, Hogy ha elhagysz, bánatomba meghalok.
7. Ó, mennyire szeretlek, hogy miattad sorsunk keserû kortyait nyelem, rémült testem meg tud pihenni békítő testeden, s az éjjel szörnyei között lehelleted a védelem. Szabó Magda
8. Elfognak és felkötnek, áldott földdel elfödnek s halált hozó fû terem gyönyörûszép szívemen. József Attila
9. Értsd meg hát, Drága, hogy én most utolszor simogatlak végig szemem még élő sugaraival, a felém lovagló irgalmatlan halál árnyékában sóhajtva, s kérlek, engedd, hogy titkom eláruljam s hangosan kiáltsam: szeretlek, szeretlek. Kuczka Péter
10. Édes lelkem, úgy szomjazom csókjára, Adjon nekem csak egyet is próbára; Higgye meg, hogy jóltevőleg hat reám, Lássa csak, mint esenkedik érte szám! Petőfi István