Én fekszem itt a kihûlt földön: eleven kincse még a nyárnak, vétkek s rossz jelek rohamozva édes húsomra idejárnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Elfognak és felkötnek, áldott földdel elfödnek s halált hozó fû terem gyönyörûszép szívemen. József Attila
2. Ami földi, terhemre van. Végtelenül terhemre. Semmi sem kínoz jobban, mint testi szükségletem: a meleg szoba, a ruha, az étel, főként az étel, az éhség. Nehéz rabság. A test rabjának lenni. Hamvas Béla
3. Nagy az én bûnöm: a lelkem. Bûnöm, hogy messze látok és merek. Ady Endre
4. Szomjan halok a forrás vize mellett; Tûzben égek és mégis vacogok; Parazsas kályhánál vad láz diderget; Hazám földjén is számûzött vagyok. Francois Villon
5. Hisz mint rongyos, ócska zászló lóg lelkem testemen, idestova letépik, s maradok meztelen. Nemes Nagy Ágnes
6. A test ezer kísértése megannyi veszedelem és gonoszság. Victor Hugo
7. Vérzik az éj, mi jöhet még? Hátam mögött tûz ég, elöl szakadék, Vad gyûlölet, hogy létezek, Ezt a bûnöm soha nem bocsájtják meg.
8. A fekete földben feketén súlyos titokként fekszem én. Keszei István
9. Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. Pilinszky János
10. Százszobás menedékház a méhem, benne nyugszik el minden összebújva, tucatszor pusztulok el minden évben, és tizenkétszer támadok fel újra. hajlongnak előttem a fák azért, mert virágzom, míg gyümölcsöt hozok, de minden meg nem fogant magzatért, ha nő a hold, véremmel áldozok. Kiss Judit Ágnes