Elhagynám a várost, elhagynám az országot egyetlen boldog pillanatért; a lelkemet is eladnám az ördögnek, csakhogy veled élhessem le az életemet. A tisztes társadalmi élet nem melegít fel éjszakánként.

Kapcsolódó idézetek

1. Inkább válnám életemtől, Elszakadnék en szivemtől, Poklot érted megkerülném, Minden jómat eltemetném Inkább, mint elhagyjalak. Vörösmarty Mihály
2. Most, hogy aludni lefekszem, Kérem az Urat, őrizze lelkem. Ha ezt a világot ma éjjel elhagyom, Lelkemet, Uram, a kezedbe adom.
3. Nem meghalni nehéz. Meghalni igenis könnyû. Az életet itt hagyni, na, az pokoli.
4. Hova mehetnék, nélküled nincs "haza", az utcákat járom nappal és éjszaka, hazudni másnak, és tudni, hogy nem igaz, szerelmet hinni tudva, hogy nem is az. Ismerős Arcok
5. Nagyszerû dolog testünket-lelkünket feláldozni olyasmiért, amiknek az égvilágon semmi értelme. Az emberiségnek, mint olyannak ez a tulajdonsága egészen szeretni való.
6. Amíg veled össze nem hozott a sors, hiába éltem. Rideg és örömtelen volt a világ, és szívem, amelyben tágas hely volt sok vendég számára, rideg és magányos maradt a házi tûzhely melege nélkül. Nagy szükségem volt rá, és nem látszott elérhetetlen álomnak, hogy az az egyszerû öröm, amiből mindenkinek kijut, amit az egész emberiség élvez szerte a világon, hozzám is elérjen valamilyen formában. Ha öreg, rút és torz vagyok is. Ezért vontalak a szívemre (...), ezért zártalak oda be, és azt hittem, meg tudsz melegedni a tûznél, amit te gyújtottál benne. Nathaniel Hawthorne
7. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Csokonai Vitéz Mihály
8. Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyû ez az áldozat. Richard Bach
9. Hát nem érted? Nem áldozatot hozok. Tisztességes üzletet kötöttem. Az én boldogságom és minden örömöm záloga az, hogy te élsz. Nem áldozatot hozok. Inkább a rabszolgaságot választom abban a tudatban, hogy te élsz, a szabadság helyett egy olyan világban, amelyben te nem vagy többé. A szolgasággal együtt tudok élni, a halálod tudatával nem tudnék. Az első csak fájdalmas, de a második elviselhetetlen.
10. Magadnak is érezned kell, hogy nem vagy többé, aki voltál. Én nem változtam. Amíg két test, egy lélek voltunk, bízvást számíthattunk arra, hogy boldogok leszünk. Most homlokegyenest ellenkező céljaink csak boldogtalanságot hozhatnak ránk. Hogy mennyit és hogyan töprengtem ezen, arról nem szólok, de kimondom nyíltan, hogy kész vagyok visszaadni szabadságodat. Charles Dickens