Elhallgatom a panaszos ajakat, Mely azt mondja, hogy a szive megszakad; Panaszkodjék, majd megenyhûl utána, Könnyûl a szív, ha más részt vesz bajába.

Kapcsolódó idézetek

1. S könnyek fakadnak szemeimből, Kicsordulnak, patakzanak; Ajkamra jőnek, egyre jőnek, Kitörnek a panaszszavak. S mikorra szívem összeroskad, Mikorra könnyem mind kihull: Többé nem érzek semmit - semmit Az élet fájdalmaibul.
2. Keresek, nálamnál egy szomorúbb lelket, Vigaszt mondok neki, - ha hallgat a szóra, Tán az én szivem is megvigasztalódna? Czóbel Minka
3. Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, hanem megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? És mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult? És tudta, hogy segít neked, már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta. Müller Péter
4. Meggyûlöltet a sok panasz, a kifogás, a kesergés, de aki tûr, gyakran megnyeri a szíveket. Csukd be szemed, hallgass, mondd, hogy nem látod, amit látsz, s ne szomorítson, ami rettenetes szomorú. Sextus Propertius
5. Szeretlek? - kérdezed. Zárt ajkam nem kiált már? Hosszú sóhajaim nem vallanak Neked? És megbúsult szivem, mely már holttá eped, míg moccanatlanul csüngök szemed varázsán? (...) csak nyelvem hallgatag, mert sejti már szivem: ahhoz képest, amit átérez, semmi, ha - "szeretlek" - ezt kimondom. Vittorio Alfieri
6. A szív abból ért, ha ellentétek kereszttüzébe kerül. Ha eltûnnek az ellentétek, csillapul a fájdalom. Theodore Dreiser
7. Jó panaszkodni! Jó sajnálni és sajnáltatni magunkat! Jó a világra meg a többi emberre hárítani a veszteségeiket. Ha valaki elkezdi magát rosszul szeretni, az így mûködik: kéjjé varázsolja a fájdalmát és "józansággá" a gyengeségét. Müller Péter
8. Az emberek akkor kiabálnak, ha a szívük távol van egymástól. Akkor beszélnek rendesen, ha a szívük összhangban van a másikéval. De ha két szív egyesül, egyáltalán nincs szükség szavakra. Deepak Chopra
9. Beszélj, beszélj; igen Jól hallom én panaszod; de magam Panasza is beszél. Katona József
10. - Annyira sajnálom! Talán gyûlölnöm kellene... Dühösnek kellene rá lennem, mégsem vagyok az. Elmosolyodom. Végeredményben neki köszönhetem, hogy boldogabb vagyok, mint korábban bármikor. Gyorsan beszél, közben sír, magyarázkodik. Fél füllel hallgatom. Nem érdekelnek a részletek. (...) Egyetlen szót akar tőlem hallani... Várok. És amikor végül megadja a lehetőséget, boldogan mondom ki: - Megbocsátok. Harlan Coben