Elméletileg létezik a tökéletes boldogság lehetősége: úgy, hogy hiszünk a bennünk lévő lerombolhatatlanban, ám nem törekszünk a közelébe.

Kapcsolódó idézetek

1. A boldogság egy olyan ideális állapot, amelyre bár vágyunk, mégsem tudjuk meghatározni, hiszen magában foglalja életünk minden oldalát és ezzel emberi teljességünket.
2. A boldogság egy állapot, ami addig tart, amíg hiszel benne, jön ő, ha hívod, de ha félsz tőle, eltûnik az életedből. Na nem mintha olyan messzire menne. Ott lesz ő mindig körülötted, csak lehet, hogy nem fogod észrevenni. Tenni kell érte, hogy meglásd. Elfogadja, ha nem törődsz vele, és azt is, ha befogadod. Õ ilyen. Feltétel nélkül létezik. De neked kell hinned benne. Oravecz Nóra
3. A boldogság az anyagi korlátozottságban rejlik, mert ha az embernek már semmije sincs, akkor nem is kell attól félnie, hogy valamit elveszíthet.
4. Az igazi boldogság olyan állapotot feltételez, amikor készek vagyunk a másik felé fordulni, át tudjuk adni magunkat egy tartós kapcsolatnak, el tudjuk magunkat kötelezni a barátság és a szerelem mellett, hajlandók és képesek vagyunk jót tenni... Guillaume Musso
5. Olyan boldogság is létezik, amely leírhatatlan. Jobb, ha senki sem próbálja meg visszaadni, mi mehet végbe egy fiatal nőben, ha olyasvalaki biztosítja a vonzalmáról, akit addig elérhetetlennek tartott. Jane Austen
6. A boldogságot nem lehet számokkal vagy adottságokkal mérni. Az vagy van, vagy nincs, és minden azon múlik, észrevesszük-e a közeledtét vagy a jelenlétét, felismerjük-e időben az utat, amelyik odavezet hozzá. Stella Mae
7. Akárhogy is, ez a boldogság: beleolvadni valamibe, ami hiánytalan és nagy. Willa Cather
8. Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat. Honoré de Balzac
9. Hinni kell a boldogság lehetőségében, hogy csakugyan boldog legyen az ember. Lev Tolsztoj
10. Az élet legfőbb boldogsága az a meggyőződés, hogy szeret bennünket valaki, hogy magunkért, jobban mondva magunk ellenére szeret. Victor Hugo