Elnevettem magamat. Egyszerûen nem bírtam ki, bár fájt minden arcizmom. Amikor abbahagytam a nevetést, álltam tekintetét. Pillantása lehámozta rólam az évek során felötlött védelmi álarcaimat, a tagadást, a titkokat, a kötelező sminket, a hamis mosolyokat.

Kapcsolódó idézetek

1. Megint elnevette magát. A nevetéstől megváltozott az arca, és rádöbbentem, hogy gyönyörû. Elfordultam, mert nem akartam benne mást látni, mint szörnyeteget. Veszedelmes szörnyeteget. Jeaniene Frost
2. Egyetlen komoly pillantása elegendő volt ahhoz, hogy mindazok a gyengéd érzelmek, amelyeket mélyen magamba temettem, ismét elborítsák a szívemet. Küzdöttem, hogy ne vegyek róluk tudomást, keményen el voltam szánva, hogy megőrzöm magamban a haragot és sértődöttséget, s csupán udvariasnak mutatkozom.
3. Az évek során lassan fogyni kezdett az erőm. Ami maradt belőle, az arra kellett, hogy megvédjem magam tőled. Már nem próbáltalak megérteni. Már tudtam, hogy minden egyes szó, minden mozdulat olyan, akár egy aknamező. Susanna Tamaro
4. Azt csináltam magamból, amit nem lehetett, s amit tudtam volna csinálni, nem csináltam. Rossz jelmezt öltöttem magamra. Mindjárt annak ismertek, ami nem voltam, és nem tiltakoztam s elvesztettem magam. Mikor az álarcot le akartam tépni, az arcomhoz ragadt. Mire letéptem és megnéztem magam a tükörben, már megöregedtem. Fernando Pessoa
5. Alig kaptam levegőt, egész lényem meghajolt szépsége előtt. Szeméből őszinteség sugárzott, mosolya lecsillapította a bennem lévő nyugtalanságot. Finom vonásainak láttán meg akartam őt védeni saját magamtól. Egy pillanatra gyengédséget éreztem közöttünk.
6. Annyi szomorúság, tanácstalanság, igen, kétségbeesés volt arcában, hogy meg kellett állnom, vissza kellett néznem. Néztem, és azt hittem, megszakad a szívem. Talán soha nem szerettem úgy, mint ebben a pillanatban. Márai Sándor
7. Minden egyes alkalommal, amikor nevettem vagy mosolyogtam, arra kellett gondolnom, hogy hányszor fogok még sírni ugyanezzel a szájjal és szemmel. Aztán a szemem egy szép napon csukva marad, és mások fognak sírni meg nevetni, de akkor én már a föld alatt leszek. Janne Teller
8. Lehetséges, hogy már én sem tudok viccelni - hogy a vicc már nem megfelelő védekezési mechanizmus. Egyes emberek viccesek, mások nem. Régen vicces voltam, de lehet, hogy már nem vagyok az. Lehet, hogy annyi csalódás ért, hogy a humor nyújtotta védelem már nem mûködik. Talán mogorva lettem, mert oly sok mindent láttam, ami sértett, hogy már nem vagyok képes a nevetés révén megbirkózni velük. Kurt Vonnegut
9. Kénytelen voltam színlelni A mosolyt, a nevetést, életem minden napján. A szívem nem törhet össze, Mert már a kezdetnél sem volt ép egész. Kelly Clarkson
10. Én azt hittem, nem szeretlek, de az emlékek szemembe nevetnek, szépek és fájnak, előlük elszaladok, már magam sem tudom, hogy mit akarok.