Előfordul, hogy emberek csak azért bukkannak fel az életünkben, hogy elvezessenek a következő emberhez, vagy életünk következő szakaszába. Nem azért jönnek, hogy róluk szóljon a történet.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak emberek, akik nem azért küldettek hozzánk, hogy maradjanak. Hanem hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat. Szurovecz Kitti
2. Bizonyos eseményekről egyszer csak kiderülhet, hogy átjáróként mûködnek az ember életében, egyik életszakaszból a másikba. És nem csak azokra a lépésekre gondolok itt, amelyeket az ember szándékosan tesz, mint mikor mondjuk elköltözik otthonról, elvállal egy új állást, vagy egy nyári délután hozzámegy ahhoz, akit szeret. Hanem a váratlan eseményekre is; egy telefonra az éjszaka közepén, balesetekre, rizikós döntésekre, melyek nem jönnek be.
3. A hasonló vágyakkal rendelkező emberek vonzzák egymást. Néha azért, hogy közösen éljék át ezeket az élményeket, néha azonban csak azért, hogy egymásra találjanak.
4. Emberek jönnek és mennek az életünkben. Van, aki sokáig, hosszú évekig velünk marad, és akadnak olyanok, akik épp csak keresztezik az utunkat. Viszont azalatt, amíg együtt vagytok, megtanítanak valamire, megvédenek valamitől, vagy csak átsegítenek egy nehéz helyzeten, amiben éppen vagy. Ez a dolguk: hogy találkozzanak veled, és átvigyenek a hídon, az egyik partról a másikra.
5. Teljesen véletlenül találkozunk valakivel az utunkon, mint a járókelőkkel a parkban vagy az utcán, és általában csak egy pillantást váltunk, de ez néha egy életre szól. Nem tudom, miért van ez így, ki és miért keresztezi az utunkat. És két útból miért lesz hirtelen egy. Hogy lehet az, hogy két ember, akik addig nem is ismerték egymást, egyszer csak úgy dönt, hogy együtt megy tovább ezen az úton.
6. A tudomány világában az alapvető dolgokra nem azért bukkanunk, mert hasznosak; azért bukkanunk rájuk, mert rájuk lehetett bukkanni. J. Robert Oppenheimer
7. Az új lehetőségek, állásajánlatok - és új kapcsolatok - általában akkor toppannak be hozzánk, amikor a legkevésbé számítunk rájuk. A nagy áttörések legtöbbször a legváratlanabb helyzetekkel érkeznek. Így emlékeztet minket az élet arra, hogy tiszteljünk mindenkit, akivel a sors összehoz. És arra is így hívja fel az élet a figyelmünket, hogy legyünk nyitottak minden újra. Andrew Matthews
8. Néha szükségünk van rá, hogy szükség legyen ránk. Nem érezzük, hogy igazán mûködünk, ha nem mentünk meg valakit. Edith Eger
9. Az emberek jönnek s mennek, besodródnak az életünkbe, aztán eltûnnek belőle, csaknem úgy, mint egy kedvenc könyvnek a szereplői. Mikor a végére érünk és becsukjuk, addigra a szereplők már mind elmondták a történetüket, és mi egy újabb könyvbe kezdünk, melyben újabb szereplők, újabb kalandok várnak. És akkor az ember azon kapja magát, hogy már az újakra figyel, nem a régiekre. Nicholas Sparks
10. A história nem arra való, hogy az ember csak éppen megismerje, mi volt s hogyan, hanem arra való, hogy ami már egyszer megtörtént, tanúságul legyen a későbbi időkben mindenkinek, aki hasonlatos sorsra jut. Móricz Zsigmond