- Eltöltjük az életet, s az eltelik, de miért nem élünk is közben, miért tartjuk vissza magunkat!? - Mert a legeslegjobban önmagunktól félünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Miért kell foglalkozni azzal, amin úgysem lehet változtatni? Miért nem lehet itt és most élni, a jelenben, és megélni a pillanatot? Igen, emberek vagyunk, a magunk erősségeivel, gyengeségeivel, a hibáinkkal és a tökéletlenségünk tökéletességével. Igen, néha nevetünk, amikor sírni kellene, és sírunk, amikor nevetni. Sokszor félünk: félünk érezni, félünk hinni, félünk szembenézni magunkkal, félünk vállalni magunkat, félünk magunkkal lenni, félünk szeretni és szeretve lenni. Félünk a haláltól, de még többször az élettől. Kiakadunk, dühöngünk, vádolunk és vádolva vagyunk, szeretünk, élünk és élvezünk, zokogunk és röhögünk. De mindezt itt és most tesszük: mert csak egyszer van és egyszer lesz! És ezt sosem szabad elfelejtenünk. Balatoni József
2. Az emberek attól félnek a legjobban, hogy önmaguk legyenek. (...) Azt teszik, amit mindenki más, még akkor is, ha annak semmi köze a valódi lényükhöz. Így azonban sehová sem jutnak; gyengék lesznek, és ügyet sem vetnek majd rájuk. Elfutnak az egyetlen dolog elől, ami valóban az övék: attól, ami mássá teszi, ami megkülönbözteti őket a többiektől. 50 Cent
3. Az élet célja az, hogy kifejlesszük önmagunkat. Hiánytalanul meg-megvalósítani természetünket - ez itten mindannyiunknak rendeltetése. Az emberek manapság félnek önmaguktól. Elfelejtették az első és legnagyobb kötelességüket, azt a kötelességet, mellyel önmaguknak tartoznak. Természetesen irgalmasok. Táplálják az éhezőt, ruházzák a koldust. De tulajdon lelkük koplal és meztelen. A bátorságot többé nem ismeri az emberi nem. Talán sohase is voltunk igazán bátrak. A társadalomtól való rettegés, mely az erkölcs alapja, az Istentől való rettegés, mely a vallás titka - ez a két dolog kormányoz bennünket. Oscar Wilde
4. Mit teszünk az életünkkel? Keressük önmagunkat, menekülünk önmagunk elől, villanásnyi időkre találkozunk önmagunkkal, és sohasem sikerül önmagunk végére járnunk, meghatároznunk önmagunkat, megtudnunk, kik is vagyunk valójában. Nincs időnk, oly gyorsan elmúlik az élet, lefoglalnak bennünket az anyagi gondok vagy a szórakozás, és végül elérkezik a halál, és csak a halál előtt értjük meg, hogy az életünk csupa nagyság, alkotás és csoda is lehetett volna. De akkor már túl késő, és az élet csodálatos fényét csak a beteljesületlen dolgok fölött érzett roppant bánat ragyogtatja fel. És éppen azért, mert az életünk beteljesületlen maradt, úgy érezzük, hogy a halál úgy tátong a végén, mint egy szakadék.
5. Ha az életben elindulunk egy irányba, hajlamosak vagyunk végigmenni rajta, akár előnyünkre válik, akár a kárunkra. Csak az a baj, hogy ha az utóbbi a helyzet, akkor is tovább megyünk. Nem azért, mert félünk a változástól, hanem mert addigra már annyira belesüppedtünk a megszokott kerékvágásba, hogy észre sem vesszük a többi lehetőséget. Leonard Mlodinow
6. Aki félelemben él, nem is él igazán. Mindig is lesznek olyanok, akik szembeszállnak a félelemmel, és mindig lesznek olyanok, akik inkább elmenekülnek.
7. Ha felfedezzük, kik vagyunk valójában, kénytelenek vagyunk elfogadni azt is, hogy sokkal tovább mehetünk a megszokottnál. És ez megrémiszt. Jobb, ha nem kockáztatunk túl sokat, hiszen mindig hivatkozhatunk arra, hogy "azért nem tettem meg, amit kellett volna, mert nem hagyták". Ez így kényelmesebb. Biztonságosabb. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy lemondunk a saját életünkről. Paulo Coelho
8. Nem igaz, hogy jobb félni, mint megijedni. A félelem elveszi az energiát magától az élettől, amelyet úgy akarunk óvni, pedig az élet a sok baj nélkül is rövid.
9. A legjobban saját magunknak félünk ellentmondani. Nassim Nicholas Taleb
10. Félünk a haláltól, mert nincs fölötte uralmunk. És félünk azért is, mert szeretünk élni. Azt hiszem, a halállal kapcsolatos szorongásunk teljesen normális. Akkor van baj, ha tagadjuk, hogy szoronganánk. Daniel Gottlieb