Elvadult, kavargó tömegben Vigyázva óvjuk sebeink; Ugyanígy, gonosz társaságban, elmém sebeit óvnom kell szüntelen.

Kapcsolódó idézetek

1. Néha rossz emberre vesztegetjük a szeretetünket és a bizalmunkat, de ez még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem szabadna megtennünk. A szívet védeni kell, de nem kényszeríthetjük bezárkózásra.
2. Néha meg kell szabadulni a nők társaságától, meg a férfiakétól is, és meghallgatnunk egy elfuserált öregember szavait. Simun Vrocsek
3. Lassú sétánk kifelé az életből, ahogy halad, torlódik az alkalmi társaság, ahogy elmaradozunk, összébbverődünk, előresietünk és félreállunk - érdemes figyelmünkre. Petri György
4. Emberek vagyunk, és nem szentek. Vannak köztünk rosszak, de jók is. Annyira félsz, hogy (...) megsebez téged, hogy közben elfelejted: te is megsebezheted őt.
5. A kisemberek félelme az összemorzsolódás. A tömegben élő mindig attól reszket, hogy valakinek a lába elé kerül. (...) A nyugtalanság állapotát kitûnően fejezik ki e szavak: majd elválik. (...) Az ember nem nyugszik meg a váratlan helyzetben. Lesi a lehetséges következményeket. Kissé ügyel az ember: vár valamit. Hogy mit? Nem tudja. Kit? Majd elválik. Victor Hugo
6. Vannak napok, amiken megtörünk, Vannak sebeink, amiket óvunk, Vannak biztosítékaink, amiket megmentünk, De van szívünk is, amit sosem vesztünk el.
7. A mi életünkben is eljön a pillanat, amikor a túlélési ösztönünk azt súgja: határozott közönnyel kell viseltetnünk azok iránt, akik szavakkal vagy tettekkel kárt akarnak okozni nekünk. Stéphane Garnier
8. Ha érezzük, hogy kezdenek elhatalmasodni rajtunk a setét gondolatok, ne csüggedjünk... De ne is hadakozzunk hevesen ellenük; hisz a tapasztalat is arra int, hogy a dühödt ellenszegülés nyomán csak tovább terjengnek és burjánzanak; ellenben szertefoszlanak, elenyésznek és megsemmisülnek, ha nem veszünk róluk tudomást, és nem aggályoskodunk felettük... Ne lázadjunk hát őrült módjára a melankolikus képzelmeink ellen, mert általa csupán gyengül és sorvad a testünk, és tovább romlik a helyzet; komfortosan gyûjtsünk hát erőt, és vértezzük fel bágyatag lelkünket, mert általa elemészthetjük és eloszlathatjuk e regulázatlan tumultust a fejünkben. John Moore
9. Ha érezzük, hogy kezdenek elhatalmasodni rajtunk a setét gondolatok, ne csüggedjünk... De ne is hadakozzunk hevesen ellenük; hisz a tapasztalat is arra int, hogy a dühödt ellenszegülés nyomán csak tovább terjengnek és burjánzanak; ellenben szertefoszlanak, elenyésznek és megsemmisülnek, ha nem veszünk róluk tudomást, és nem aggályoskodunk felettük... Ne lázadjunk hát őrült módjára a melankolikus képzelmeink ellen, mert általa csupán gyengül és sorvad a testünk, és tovább romlik a helyzet; komfortosan gyûjtsünk hát erőt, és vértezzük fel bágyatag lelkünket, mert általa elemészthetjük és eloszlathatjuk e regulázatlan tumultust a fejünkben. John Moore
10. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ady Endre