Emlékekből állunk. (...) A beszédünk, a reakcióink egyes helyzetekre mind az emlékezetünkbe vésődött minták alapján történnek. Az ember üres lapnak születik, és teleírt könyvként hal meg.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember csak akkor jön rá, hogy egész élete emlékekből áll, amikor elkezdi elveszteni az emlékeit, akárha pillanatokra is. Emlékek nélkül nem élet az élet. (...) Az emlékezetünk fûzi össze a bennünk meglevő dolgokat, emlékezetünk határozza meg az értelmünket, a cselekedeteinket, az érzelmeinket. Emlékezet nélkül nem létezünk. Luis Bunuel
2. Az ember emlékekből áll. Ennyi vagyunk. Egy-egy rabul ejtett pillanat, egy hely szaga, jelenetek újra- meg újrajátszva egy kis színpadon. Mi magunk is emlékek vagyunk, történetekre fûzve - amiket elmesélünk magunknak magunkról, miközben átesünk az életünkön a holnapba. Mark Lawrence
3. Az emlékeink mi magunk vagyunk... aki nem képes emlékezni, emlékeit megőrizni, az megnyomorodott lélek, szerencsétlen. Aki érzelmek nélkül él át mindent, a végén belül üres marad. Az emlékeink elkísérnek bennünket egész életünkben, részünkké válnak, belénk vésődnek, megkövülnek, szilárdak, súlyosak lesznek. Nemere István
4. Emlékeink konstruktívak. Rekonstruáltak. Az emlékezet úgy mûködik, mint egy Wikipedia-oldal: belemehetünk és megváltoztathatjuk, de ezt mások is megtehetik vele. Elizabeth Loftus
5. El kell felejtenünk mindent, ami volt. Új életet kezdünk, mindannyian üres, tiszta lappal indulunk. Most minden azon múlik, hogy mit írunk a tiszta lapokra. Berkesi András
6. Szavaink, érzéseink és cselekedeteink mind-mind gondolatokból születnek. Azok a gondolatok, amelyek cselekvésre, akcióra késztetnek, különösen nagy hatásúak.
7. Az emlékezetet ki kell pusztítani az emberekből (...). Tőle nő a gonoszság. Így kellene lenni: éltek egyesek, meghaltak, és minden gonoszságuk, és minden butaságuk velük együtt felfordult. Mások születtek; semmi gonoszra sem emlékeznek, de a jó emlékezetükben van. Makszim Gorkij
8. Az ember mindig csak olyan dolgokról beszél, amelyek nem képezik az élete részét. (...) Valójában a beszéd által kompenzáljuk azokat a dolgokat, amelyeket nem élünk meg. Osho
9. Az emberek (...) nem a tényekre emlékeznek, hanem a saját benyomásaikra. Valami alapja a benyomásoknak is van. Agatha Christie
10. Az emlék a felejtés egyik formája. Megtehetjük, hogy szorgalmasan, állandóan naplót vezetünk, feljegyzünk minden eseményt. Egy szép nap, amikor újraolvassuk feljegyzéseinket, ráébredünk, hogy egyetlen konkrét képet sem tudunk felidézni. És ami ennél is rosszabb: a képzelet nem tud emlékezetünk segítségére sietni és rekonstruálni azt, amit elfelejtettünk. Mert a jelen, a jelen konkrétuma, mint megvizsgálandó jelenség, mint struktúra, ismeretlen bolygó a számunkra; sem emlékezetünkben megőrizni nem tudjuk tehát, sem a képzelettel rekonstruálni. Úgy halunk meg, hogy nem tudjuk, mit éltünk meg. Milan Kundera