Emlékszem, mikor azt mondtad, Hogy a szívem kell, de most eldobtad. Emlékszem, mikor azt mondtad, Hogy mégsem kell, de te elloptad. Az a sok-sok év, amit átéltünk, A sok akadály, amin már átléptünk, De a témára már így rátértünk, Hát én is azt mondom, hogy kár értünk.

Kapcsolódó idézetek

1. Ez a vonat már elment, engem már nem érdekelsz, Amennyi rosszat kaptam tőled, abból százat érdemelsz. Én a szívemet adtam, te mégis megfeszítettél, de majd gondolj arra vissza, akkor mit is veszítettél. Children of Distance
2. Én kölcsönadtam játszani, Te meg elhagytad a szívem, Sajnálom, de egy kis időre, Most jobb, ha elteszem. Anna and the Barbies
3. Már tudom, hogy soha többé nem foglak látni. Nekem lett igazam, elvettek tőlem, könnyen vehettek el, mert sohasem kellettem igazán neked, hiába szerettelek, hiába foglak szeretni mindig olyan szerelemmel, amilyen csak egy van az életben, ez az én szerelmem kevés volt ahhoz, hogy megváltoztasson téged, és amikor majd belátod, hogy kár volt engem elengedned, akkor már késő lesz. Szilvási Lajos
4. Elképzeltem egy világot, melynek részese voltál, Aki benne vár engem, az nem te vagy most már. Neked adtam a szívem, de te eldobtál magadtól, Legbelül rég féltem minden egyes szavadtól.
5. Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot, Ha mástól akarod a boldogságot? Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem, És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el? Máté Péter
6. Tudom, hogy elmúlt már, talán én mégsem sírhatok, Nem köszönök tőled el, mégis véget ér. Százszor megbántam, mégis tudom, hogy így a jobb, Belehalok, szívem már úgysem feled el. Children of Distance
7. Tudom, hogy sok mindenen mentünk át, Nem egy haver voltál, hanem barát, Hogyha visszagondolok, néha fáj, Hogy kamu volt, amiket mondtál.
8. Változnak az idők, vele változok én is, mással voltál tegnap, de én akarlak mégis. Ha megbántad, mit akkor tettél, ne félj a mától, nincs baj, csak ha érzed, hogy a szíved most vádol.
9. Én bántottalak és megaláztalak, örömeidtől de sokszor megfosztottalak. Nem tudom jóvá hogyan tehetném minden fájdalmas pillanatodat. Pedig nagyon szeretném. Juhász Ferenc
10. És fáj, nagyon fáj, hogy egykor mi történt, hogy elvesztettél s elvesztettelek. Csak magamat tudtam méltónak hozzád és hozzám méltónak csak tégedet. Ha lelkünk vissza sohse forrni tört szét, mondd, mért őrizzük frissnek sebét? Ami akkor, rég történt, tévedés volt, ami azóta, kín és büszkeség. Szabó Lőrinc