Ez a vonat már elment, engem már nem érdekelsz, Amennyi rosszat kaptam tőled, abból százat érdemelsz. Én a szívemet adtam, te mégis megfeszítettél, de majd gondolj arra vissza, akkor mit is veszítettél.

Kapcsolódó idézetek

1. Emlékszem, mikor azt mondtad, Hogy a szívem kell, de most eldobtad. Emlékszem, mikor azt mondtad, Hogy mégsem kell, de te elloptad. Az a sok-sok év, amit átéltünk, A sok akadály, amin már átléptünk, De a témára már így rátértünk, Hát én is azt mondom, hogy kár értünk.
2. Nincs elrontva semmi, csak másra lesz majd jó, S ha nincs benne, csak ennyi, pont nekem való. Elmegyek most végleg, többé ne is láss, Úgy lesz, ahogy kérted, sírjon érted más!
3. Õ nem ember (...), és nincs joga irgalomra. Neki adtam a szívemet, ő elvette, összetörte, s engem félholtan dobott el magától. Szívével érez az ember(...), s mivel ő összetörte az enyémet, nem tudok érezni semmit irányába. Emily Bronte
4. Megmutattad a világnak, mit érzel irántam. Ennyi nekem elég. Nem kell, hogy a szívedet is birtokoljam. Laurell Kaye Hamilton
5. Nem szerelem ez már, - könyörgés: - engedd, hogy magam visszaadjam, hisz mindazt, mi lehettem volna, - bár elrontottam - Tőled kaptam. Váci Mihály
6. Elképzeltem egy világot, melynek részese voltál, Aki benne vár engem, az nem te vagy most már. Neked adtam a szívem, de te eldobtál magadtól, Legbelül rég féltem minden egyes szavadtól.
7. Én kölcsönadtam játszani, Te meg elhagytad a szívem, Sajnálom, de egy kis időre, Most jobb, ha elteszem. Anna and the Barbies
8. Sirattalak, nem sirattál, Pártoltalak, veszni hagytál, Mindent adtam, mit sem adtál, Ha eldőltem, nem biztattál. Ady Endre
9. Azt mondtad, nem érzel már irántam semmit, és ez nagyon kellemetlen, mert én viszont igen. És lefogadom, hogy ezt te is tudod. Cassandra Clare
10. Soha nem szerettem ezt az embert, de most ijedten észleltem, hogy már nem is haragszom reá úgy igazán, szívből, ahogy illik haragudni az ellenségre... Ez szíven ütött, mintha valami értékeset elvesztettem volna... Tudod, van egy pillanat, két ember között, amikor már nem érdemes haragudni. Ez nagy szomorúság. Márai Sándor