Én a kamaszkort is rosszul csináltam. Lázadtam, de nem eléggé. Az a jó, ha a kamasz feszegeti az istrángot, de aztán lerázza magáról, és elkezdi a saját életét.

Kapcsolódó idézetek

1. Az embernek át kell esnie a kamaszkoron, szerencsére hamar vége van. Agatha Christie
2. Lásd be, hogy hibáztál; felnőttél, elfelejtettél játszani. Ezért nem vagy boldog, nem a gond miatt: a gyermekeknek is vannak gondjai. Lásd: én gyermek maradtam, hosszúnadrágos kamasz, éretlen suhanc, akin megbotránkoznak a felnőttek, ha a szemükbe vágja az igazat - csak a gyermek mondhatja meg az igazat és némelyik költő -, kamasz vagyok és az is maradok még negyvenévesen, őszülő halántékkal is, ha élek; a szenvedés, a kudarc nem törhet meg, ártatlan leszek akkor is. Lásd be: nem a társadalomban, ebben vagy abban az emberben van a hiba, hanem benned, egyedül benned, mert elfelejtettél játszani. Végh György
3. A kamaszkort részben az teszi olyan nehézzé, hogy a tinédzser elsősorban az érzelmei, nem pedig a józan esze vezérletével reagál a világra. Ezt nem csak a felnőttek tudják, hanem a tinédzserek is. Sokszor tekintik az életüket "drámának", amely a körülményektől függően "túl elviselhetetlen" vagy "túl csodálatos".
4. A kamaszkorról az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy természetes, mi több, szükségszerû velejárója a lázadás. A tapasztalat azt mutatja, hogy aki gyerekkorában nem lázadt, az egyszer előbb-utóbb bepótolja. Ha harmincévesen, hát akkor. De akkor azért már jóval kellemetlenebb.
5. Néhány kamasz úgy érzi, a tinédzserkor annyira csordultig van kíváncsisággal, akcióval, szerelemmel, humorral, izgalommai, barátokkal, bulikkal és nevetőgörcsökkel, hogy a fele is elég lenne. Mások egyáltalán nem tudnak betelni vele. Némelyeknek elegük lesz az egész kamaszkorból, még mielőtt elkezdődött volna, és úgy írják le ezt a korszakot, mint a magány, a szorongás, a sebezhetőség, a félelem, a bánat és az érthetetlenség korszakát. A kamaszkor gyakran mindezek intenzív keveréke. A felnőttek általában érdekes időszaknak tartják, de nekik könnyû, nem nekik kell átélniük. Linn Skaber
6. Megértettem, hogyan hibáznak a kamaszok. Nagyon nehéz meggyőzni a testünket arról, hogy valami nem helyes, miközben az agyunk megrészegül a boldogságtól.
7. Kamaszként mindennel problémánk van, mert kívül-belül változunk. Kialakulóban van a saját szemléletünk, ehhez viszont túl sokat kell feldolgoznunk, megértenünk viszonylag rövid idő alatt. Sokszor összezavarodunk. A félelmet és a szorongást az válthatja ki, hogy nem tudunk megfelelni az érett, a szülőkről leválni képes kis felnőtt képének. Túlzottan is fontossá válik, hogy mit gondolnak rólunk mások. Racionálisan tudjuk ugyan, hogy nem várják el, hogy előbb felnőjünk, mint ahogy képesek vagyunk rá, de tudat alatt mindig meg akarunk felelni egy mások által kialakított vagy jónak gondolt nagykorú, felnőtt élet normáinak. Kováts Laura Rozália
8. Nagyon büszke vagyok a generációmra. Én sok szempontból nem vagyok jó példa a generációm tapasztalataira, mert kiszabadultam (...) a körülmények közül, melyekkel magunkra hagyott, és kiszabadultam a feltételek alól, melyeket ránk kényszerített az az idősebb generáció, amely oly sokféleképpen teljesen rosszul kezelte a dolgokat. Hozier
9. Ha ellenem lázad valaki, az rossz. Ha én lázadok, az jó. Lev Davidovics Trockij
10. Megvesztegettem magamat, és szabadon eresztettem az érzelmeimet. Elárulhatom: nagyon jó. Persze, nem hiheted el, nem erről szól a világunk. Vavyan Fable