Ugrás a tartalomra
Én Magyarország férfias felvirulása után sóvárgok. Minden, bármi hasznos legyen is egyébiránt, mi e végcélhoz nem vezet, nem közelít, nem elégíti ki lelkem szomját.
Kapcsolódó idézetek
-
Évtizedek óta, folyamatosan sóvárgok, vágyakozom. Szerelemre, társra, gyerekre. Kész, kimerültem. Kimerítő folyamatosan akarni és nem kapni semmit!
-
Nekem haladás kell, tárgyilagos gondolkozás, nyitott szellem, tudás. Nekem élet kell. Evilági, mostani élet. Nincs rá ürügyem, hogy ne ezt akarjam élni.
-
Honvágyam van egy olyan hely után,
ami talán nem is létezik.
Ahol a szívem csordultig megtelik.
A testem kényeztetik.
A lelkem megértik.
Szőcs Henriette
-
Teljesen normális egy olyan férfi után sóvárogni, akit életünk részévé tehetünk. Nincs ebben semmi rossz. De amikor éppen a saját viselkedésünk gátolja meg az ilyen vágyak beteljesülését, akkor ideje újraértékelnünk önmagunkat.
-
Mindenkit sajnálok, akinek félárván vagy alkoholista meg hûtlen szülőkkel kellett felnőnie, igen. Ezt az egy (...) dolgot érdemelné meg az ember: legalább addig boldog legyen és tiszta, amíg el nem hagyja a szülői házat.
Kovács Krisztián
-
Gyûlölök minden férfit! Mást sem tudnak, mint ránk kényszeríteni a legvadabb elképzeléseiket: harcolni, értelmetlen háborúkért lelkesedni, ahová úgy rohannak mind, mintha a legjobb szórakozásról lenne szó, és fittyet hánynak azokra, akiket maguk mögött hagynak! Mi szükségük van rá, hogy fiaik legyenek? Hogy ugyanezt a sorsot kínálják föl nekik?
Juliette Benzoni
-
Azt hiszem, embernek lenni annyi, mint vágyakozni. Kívánni. Akarni. Általában azt, ami pedig már megvan. Ez mérgez meg mindent.
Patrick Ness
-
Hiszek a sokszínûségben, az elfogadásban. Hiszek abban, hogy lehetünk még egy olyan ország, ahol nem a mindennapi gyûlölet dominál, ahol nem utálnak valakit azért, mert valamiben más, ahol nem támadnak egymásra emberek azért, mert mást gondolnak a világról, másra szavaznak, ahol a tisztelet erősebb, mint az utálat, ahol árokásás helyett hidakat építünk, ahol szabadon lehet gondolkodni, szeretni, élni. (...) És ez csak rajtunk múlik. Senki máson. Tegyünk együtt azért, hogy jobb legyen ebben az országban élni, hogy ne kapásból támadjunk, hogy ne ítélkezzünk, hanem beszélgessünk, vitatkozzunk, érveljünk. Az előre visz. Minden más csak mérgez. És azzal csak ártunk, magunknak is.
Balatoni József
-
Házasodjunk össze! És gyereket is akarok. És veled akarok megöregedni. Veszekedni. Elviselni egymást. Szeretni. Ott akarok lenni melletted, ha gyötörnek éjszaka az emlékeid és szükséged van rám. És felébredni reggel az emlékeimmel, és olyasvalakivel megosztani, aki nem fordul el tőlem azért, mert azt hiszi, hogy az élet csupa napsütés. Olyan társ kell, aki nem fél, hogy a végsőkig próbára tegyen.
-
Gondoltam: nem szabad addig nővel lennem, míg meg nem találtam az igazit. Addig csak mindig keresni. Csak próbálni. Nem olyan egyszerû, gondoltam, csak megkapni a nőt, hálni vele és megvan. Nem ilyen egyszerû az élet. Mert itt bent (...), itt bent is kell valami. Valami szó. Itt is maradni kell valaminek. Nyomának. Nem csak az kell, hogy az ember nemileg kielégüljön, hanem belül, a lelkének is kell valami. Az ember nem taposhatja a jobbik felét örökösen a sárba.