Régen kételkedtek abban, amit mondtam, vagy vitatták, és vitatkoztunk. Ez jó dolog volt, az ember ilyenkor elemében van, mert érzi, hogy egy vitában tényeket tud felsorakoztatni, érveket hoz, és jó esetben meggyőz. Ez nagyszerû érzés. Most viszont akármit mondok, elhiszik. Nagyon kínos, mert én nem vagyok magamban annyira biztos, hogy ez jólessen. Annak örülnék, ha most is mondanák olykor, hogy vén hülye, az nem úgy van! És persze azt is megmondanák, hogy miért nem.

Kapcsolódó idézetek

1. Én már úgy vagyok, ha valami újat mondok, és mindjárt cáfolnak, akkor azt mondom: "Ez jó, úgy látszik, ez új", és ha elfogadják, akkor elszomorodom, mert úgy érzem, hogy nincs jelentősége. Szent-Györgyi Albert
2. Az öregedéstől már nem félek. El sem tudom hinni, hogy valaha ilyen butaságot mondtam. Milyen gyerekes! Milyen sértő és arrogáns! De leginkább nagy-nagy butaság. Kétségbeesetten szeretnék megöregedni.
3. Azt is mondták, amikor gyerek voltam, hogy most jó nekem, és amikor felnövök, majd rossz lesz, állandóan ezt hajtogatták, amikor sírtam, addig örülj, amíg gyerek vagy, és én nem vitatkozhattam velük, mert nem tudtam, milyen felnőttnek lenni. Féltem, hogy igazuk van, hogy felnőttnek lenni még ennél is rosszabb, de ez nem igaz, egyáltalán nem, mert én sokkal szívesebben vagyok felnőtt, mint egy tehetetlen gyerek, akinek a felnőttek arról papolnak, hogy milyen jó neki. Czakó Zsófia
4. Korábban mindig azt mondtam, hogy nyerni akarok, és emiatt sokan arrogánsnak tartottak. Most, hogy az ellenkezőjét mondom, azt gondolják, hogy nem érdekel a dolog. Pedig csak nyíltan vállalom a véleményemet. Fernando Alonso
5. Az emberek kezdenek büszkék lenni rá, hogy nem szoktak gondolkodni. Egy ismerősöm olyan fölénnyel és lenézéssel bizonyítgatta nekem, hogy ő nem ért engem, mintha ez reám nézve volna megszégyenítő és nem őrá nézve. Karinthy Frigyes
6. Egész életemben azt akartam, hogy büszke legyél rám. Minden döntésemnél, minden sikeremnél, minden kudarcomnál az jutott eszembe: mit gondolhatsz rólam. És szerintem elég jól csináltam a dolgokat. Tudom, mi az élet. Tudom, mire voltunk képesek. Azt is tudom, milyen igazságosnak lenni, hogy mi a helyes, és mi a tiszteletreméltó. Hogy akarom-e, hogy elfogadd ezt, támogass és büszke légy rám emiatt? Igen, akarom. De ha nem akarsz az lenni, akkor engem most már nem érdekel. Talán most először. Tudd, hogy ma volt az utolsó alkalom, hogy hülyének neveztél, és úgy beszéltél velem, ahogy. Szeretlek..., de ha nem tudod ezt elfogadni, ha nem fogadod el a döntéseim, akkor többé nem látogatlak meg.
7. Néha, amikor megöregszik az ember (...) amire gondol, vagy amit kíván, valóságosnak tetszik. A végén elhiszi magának, amit állít, és még mielőtt ráeszmélne, már az élettörténetéhez tartozik. Ha valaki aztán kérdőre vonja és hazugságnak bélyegzi a dolgot... nos, akkor mélyen megbántódik.
8. Hinni kényelmes. Tudni hasznos. Kételkedni szükségszerû. Balla D. Károly
9. Nem kell mindig megszólalni ahhoz, hogy beszéljen az ember (...). Az emberek többsége azt hiszi, hogy a hallgatás kínos... Pedig ha egy pillanatra befognák a szájukat, olyan párbeszédeket folytathatnának, amiről álmodni sem mertek.
10. Fiatalon nem számít, hogy az ember mit mond. Ha hülyeség, hát hülyeség, ha elfelejt valamit, hát elfelejti. Nem számít, mert az ígéret bennünk van, bárkiből bármi lehet. De öregen már csak az számít, amit az ember abban a pillanatban mond, és ha az hülyeség, hülyének bélyegzik.