Én szívesen látnék olyan mozgalmakat, amelyek azt mondják, hogy egy bizonyos életkortól, a nyolcvan év kiváló erre, tessék békén hagyni a drága orvosságokkal és egyebekkel. Ettől kezdve csak fájdalomcsillapítás! Nyilván mindenki szedhet vérnyomáscsökkentőt, meg hasonló ártalmatlan drogokat, amelyek kellenek az élet fenntartásához, ezekkel semmi problémám nincsen. De, ha valaki, tudom is én, rákos lesz vagy egyéb olyan betegsége van, amit csak nagyon drágán lehet kezelni, és sok szenvedéssel jár, ráadásul kilátástalan, akkor én már nemhogy az eutanáziát, hanem a társadalom részéről egy olyan nevelést, szemléletet is támogatnék, ami arról szól, hogy idáig eljutottál, szép életed volt, és ez a szépség most azt jelenti, hogy ne szenvedj, inkább szépen mondj le a kezelésről, és ne szórd fölöslegesen a pénzt az egészségügy alacsony büdzséjéből.