Ugrás a tartalomra
Erdő, mező, hegy völgy, falu… minden mesél itt. A mesék földje ez – csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő a gyermek?
Kapcsolódó idézetek
-
Szirten tûnődni ár s dagály felett,
Kószálni erdők árnyas, mély során,
Hol más világ csodái rejlenek,
S halandó láb nem is járt még talán,
Felkúszni bérc járatlan oldalán,
Hol a vadonnak vadja csörtet, és
Lenézni habzó vízesésre, lám:
Ez nem magány, - a Természet mesés
Országával való meghitt beszélgetés.
George Gordon Noel Byron
-
Mesélsz... és én hallgatlak. Boldogan. Mert ez a mese csodálatos. Mert ez a mese igaz. Mert ez a mese kettőnké. Mert ebben a mesében mindent meghallok. Mindent, amit szavakkal nem mondasz el. Mindent, ami a szavakon túl van. És én hallom ezt a mesét. A legszebbet. Amit a szemeiddel mesélsz. Amit a szemeimmel hallgatok.
Kettőnk csendjében.
Csitáry-Hock Tamás
-
Az erdő sohasem néma (...), csak meg kell érteni a beszédét.
James Fenimore Cooper
-
Elhagyom a szavak útját, hogy az erdőt járjam,
Erdei ember leszek, köszöntöm a napot,
És érzem, ahogy a csend kivirágzik a nyelvemen,
Akár egy különös beszéd.
Neil Gaiman
-
Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogy ha szólok hozzád,
Minden szavam simogat.
Ismerős Arcok
-
Van valami egészséges abban, ha kisgyerekekkel beszélget az ember. A világot olyan tiszta, őszinte színben látják.
Robert Bryndza
-
Az erdők önmagukért csodálatra méltók. Számomra olyan lélekemelő erővel bírnak, ami a legvarázslatosabb helyekké teszi őket a földön.
Jane Goodall
-
Mi az első, amit egy gyerek kér, amikor megtanul beszélni? Mesélj! Ezt mondja, mert a mesékből tanuljuk meg, hogy kik vagyunk, és honnan jövünk. A mesék mindenre megtanítanak. És mit tesz az egyház? A legszebb mesét meséli mindegyik közül.
Jeffrey Eugenides
-
Mászd meg a hegyeket, és hallgasd meg örömhíreiket! A Természet békéje úgy árad majd beléd, ahogy a napfény árad a fákba. A szelek saját frissességüket fújják beléd, a viharok saját erejükkel töltenek fel, míg gondjaid őszi levelekként hullanak le rólad.
John Muir
-
Amikor az erdőn jársz, és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van, és érted az erdő nyelvét, akkor meghallhatod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.
Wass Albert