Éreznem kell az érintés selymét, Nem ölel így a Földön más. És szíve dobban, mélyében lobban Egy ismerős pillantás.

Kapcsolódó idézetek

1. Nekem az érintés a fontos. Amikor megfogom a másik kezét, tenyerembe zárom, és érzem az erei lüktetését, a szívverését, a teste melegét. Az érintés elég, hogy érezzem a másik szerelmét. Az érintéssel a lélegzésünk is közössé válik. Minden érzés ebben az érintésben egyesül. J. J. Stalter
2. Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg, aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál. Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van. Jodi Lynn Picoult
3. Átölel, és magához szorít, a testéből annyi szerelem, rajongás árad, hogy behunyom a szememet, és elmerülök benne. Az érintésbe, az ajka puhaságába olvadok, elveszek a csodálatos, lebegő, súlytalan együttlétben. Mintha felhőkön siklanánk, szivárványokon, dacolunk a gravitációval, kötelékek nélkül. Olyan mély, hosszú, lelkes csókban forrunk össze, amelyből nincs visszaút a földre. Alyson Noel
4. Ölelés, alighanem ez a legszebb szó. Amikor mindkét karunkkal érintjük egymást, körbefogjuk egymást, eggyé válunk: két ember összeolvad az élet örvényében, a tágas és talán isten nélküli ég alatt. Valamikor az életben mindannyiunknak szüksége van egy ölelésre, néha fájón, egy vigasztaló, zokogásra késztető ölelésre, vagy egy menedéket jelentőre, ha valami belül elszakadt. Egyszerûen azért vágyunk ölelésre, mert emberek vagyunk, és mert a szív érzékeny izom. Jón Kalman Stefánsson
5. Millió féltve őrzött érzés szomorú szívem legmélyén hever, mert sosem mondtam el. (...) Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy, mint semmi más. Csak te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom, de ez az, ami tán a legszebb vallomás.
6. Meglátni a fényt egy nő szemében, Megismerni önmagad lelke tükrében, Oly érzés ez, mit leírni nem lehet, Csak vágyni rá, hogy kitöltse életed.
7. Milyen csodás érzés egymást megölelni, a másik karjában biztonságra lelni. Hallgatni közösen szívünk dobbanását, s érezni, hogy lelkünk megtalálta mását. Aranyosi Ervin
8. Egyetlen nyelvben sincsenek olyan szavak, amelyek megfelelőképp ki tudnák fejezni, mit érzek irántad. Az életem általad és veled nyert értelmet. Szürke világom általad vált színessé. (...) Általad és veled a szívem nemcsak dobog, hanem énekel és ujjong.
9. Egy pillantás összhangba jönni, lemeztelenedni anélkül, hogy megérintenénk, levetkőztetnénk egymást, nincs is rá szükség, ha a lelkek érintik egymást, a rejtőzködő lelkek, melyeket senki sem lát... senki sem ismer... senki sem tudna elképzelni sem. Aztán magával sodor bennünket minden, szenvedély, szerelem, melegség, izzadság, sóhajok, hangok, suttogások, kezek, szívdobbanások, lábak, vállak, szárnyak, szél, fény, színek, az ágy.
10. Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná, Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná, És úgy ringatna el, hogy könnyû álmot szór, Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.