Értelmem emlékeiben most már egyre sûrûbb és tartósabb az a kerítés, amelynek léckaróin az emlékek köcsögjei száradnak, amelyekben - ha le-leveszek egyet-egyet - a múlt beszáradt lekvárja illatozik vagy büdösödik, aszerint, hogy szívesen szaglászom-e az események befőtt aromáját, vagy bosszúsan, esetleg utálattal, és úgy szagolgatom a régi lekvárt, mint a háromhetes döglött halat.

Kapcsolódó idézetek

1. Emlékezetem viaszfigurái, olykor, ha alaktalanná gubancolódnak is, vissza-visszatérnek, és néha élesebben mutatkoznak, mint azelőtt. Az édes élet patakja forr ilyenformán aszúvá, ami megmarad, azt érdemes kortyonként ízlelni, hogy a velünk történtek értelmére ráérezzünk. Tar Károly
2. Az emlék újabb emlékeket idézett fel bennem, és csakhamar azon kaptam magam, hogy az elmúlt éveken merengek: lelki szemeim előtt megelevenedtek fontos események, nagy győzelmek és fájó veszteségek. Darren Shan
3. Az emlék olyan, hogy attól sóhajtani kell, mert belül valami elolvad. Jókai Anna
4. Az emlékezés bennem olyan, mint egy tó hullámverése. Körökben, egyre táguló körökben jön, feltartóztathatatlanul, míg el nem simul a tükre. S aztán másutt bomlik meg a víztükör, más emlékek tódulnak fel, s nyomában ismét mások. S ami kicsit kimagaslik, olyan, mint egy-egy szirt az elfelejtett múlt tengerében. Végh György
5. Felrémlik előtte sodra a sebes zuhogású, hajdani időknek, melyekben a most állóvízzé terebélyesedett élet még frissen, harsogva törtetett előre. Lackfi János
6. Az emlékek azok, amelyek a testet belülről átmelegítik, ugyanakkor darabokra szaggatják. Murakami Haruki
7. Az emlékek megszépítik a múltat.
8. Vannak emlékek, melyek újragondolva idővel megváltoznak az emberben. Lakatos Levente
9. Az emlékezet számtalan odújában (...) szundikálnak a szomorú emlékek. Akár egy életen át vagy évekig ott vannak, aztán egy szép napon a felszínre törnek, s a fájdalom is, mely végigkísérte őket, újból jelen van. Erőteljes és szúrós ugyanúgy, mint azon a bizonyos napon egy jó pár évvel az előtt. Susanna Tamaro
10. Tegnap, ma, holnap. Időtrió. Vállalni őket? Acéldió. Foggal-körömmel zúzom a Mát! Keserû bele... penészt von rám. Vágyom. A holnap ködfátyolát... Feledés-szakadékba taszítom elmúlt napom. Gyûlölöm. Félve ragadok új szálat. Gombolyagból. Az életemből. Pálnagy László