És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy figyelmeztessen a kőre, melyben elbukott. Igen, és azokért bukik el, akik előtte járnak; akik gyorsabbak voltak, és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak emberek, akik elbuknak az előttük lévő akadályban, és vannak olyanok, akik inkább fellépnek rá, hogy magasabbra jussanak, és kikerüljenek a mélyből.
2. A hibák jók. Minél több a hiba, annál jobb. A hibákat elkövetők előbbre jutnak. Bennük bízni lehet. Miért? Azért, mert ezek az emberek nem veszélyesek. Nem lehetnek túl komolyak. Azok, akik soha nem követnek el hibákat, végül leesnek egy szikláról, ami rossz, mert a szabadon eső embert felelősség terheli. Akár a fejünkre is eshet.
3. Ha egy kő leszakad a hegyről, aztán az ember visszacipeli, az még csak hagyján. De ha egy nagy kő leesik valakinek a szívéről, aztán váratlanul vissza akar gördülni, az már sehogy se járja. Az könnyen leveheti az embert a lábáról.
4. Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek (...). Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje. Biblia
5. Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek (...). Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje. Biblia
6. Bátran halad az ember élte ösvényén, de elején ne botoljon, mert megütvén lábát, egyszersmind bátorságát is elveszti. Későbbi botlások lábát ha sértik, bátorságát nem veszik el. Eötvös József
7. Az ember legyen következetes és ne csessze el. A legtöbben így buknak meg. Nem bírják annak a nyomását, hogy valójában megszerzik, amit akarnak, úgyhogy amikor azt látják, hogy közel a cél, valamit elcsesznek, nehogy elérjék. Christopher Moore
8. Az ember, amíg igazságos úton halad, addig bátran mehet minden veszedelemmel szemben. De mihelyt a ravaszsággal, az elfogultsággal, az egyéni becsvággyal akarja magát előbbre helyezni másoknál: előbb-utóbb elbukik. Wass Albert
9. Valaki megdob kővel. Kit hibáztatsz? Azt, aki a követ dobta, pedig valójában a kő talált el. Akkor miért nem a követ hibáztatod? Mert a kőnek nem állt szándékában fájdalmat okozni. Ezt a logikát követve viszont a követ hajító embert sem volna szabad hibáztatnod, hiszen a harag és a szenvedés vitte rá arra, hogy megdobjon téged. Amikor valaki megbánt bennünket, mindig azt hisszük, hogy direkt ránk utazik. Ha azonban megértjük az emberi elme mûködését, akkor azt is tudjuk, hogy amikor fájdalmat élünk át, gyakran elveszítjük a fejünket, és olyasmit teszünk vagy mondunk, amit nem akarunk. Gelong Thubten
10. Amiért az egyik követ, a másik megkövez. Baltasar Gracián