Ha egy kő leszakad a hegyről, aztán az ember visszacipeli, az még csak hagyján. De ha egy nagy kő leesik valakinek a szívéről, aztán váratlanul vissza akar gördülni, az már sehogy se járja. Az könnyen leveheti az embert a lábáról.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az ember eltöri a lábát, az megváltoztathatatlan tény, amint erre maga is nyomban rájön, ha megpróbál ráállni. De hogy mit gondol róla, az rajta áll. Tekintheti szörnyû balesetnek, ami kikészíti, mivel csak arra tud gondolni, hogy le kell mondania a kocogásról, a kerékpározásról és még annyi minden másról, de nézhet rá úgy is, hogy váratlan lehetőséget kapott, hogy bepótolja régi elmaradásait, mondjuk, elolvasson végre pár régóta esedékes könyvet.
2. Amilyen nehéz feljutni a csúcsra, olyan könnyû lezuhanni onnan. Lehet, hogy sokan segítenek odakerülni, de mind eltûnnek, ha levisz az utunk. Aki addig a kezét nyújtotta, olyankor már visszahúzza és elfordítja a fejét. Amikor a hátad mögött döntenek el valamit, a fények nem lassan, hanem azonnal kialszanak.
3. Nagyon sajátos kérdés, hogy a veszély milyen erkölcsi hatást gyakorol az egyénre, ám egyet saját tapasztalatomból megállapíthatok: ha az ember hegymászás közben egy veszélyes ponthoz érkezik, s nem vállalván a kockázatot, előtte visszafordul, lehet, hogy nagyon bölcsen cselekszik, de a jellemének árt vele.
4. Az ember nem olyan, mint a folyó, mely sohasem tér vissza többé a völgybe, a honnan forrása ered. Olyan, mint a feldobott kő: a maga sulyánál, ösztöneinél, vágyainál, szive sulyánál fogva, oda visszahull, a honnan feldobták.
5. Az ember ismételten el-elfelejti, hogy ami egykor jó volt, nem marad mindenkorra és örökre jó. Csak rója régi útjait, melyek hajdan jó felé vezették, baktat rendületlenül, noha már rég rossz irányba görbültek bevált ösvényei. Aztán már csak a legnagyobb áldozatok árán, keserves bajlódás közepette tud beletörődni abba, hogy a régi jó talán már megavult, s immár nem is jó. És így van ezzel kicsiben és nagyban egyaránt. Carl Gustav Jung
6. Meg kell tudni küzdeni az érzésekkel. A fájdalom egyébként nem mindig ellenség a hegyen. Amikor megszûnik a fájdalom, akkor van igazán nagy baj. Sterczer Hilda
7. Amíg minden a terv szerint halad, szép és élvezetes hegymászásban van részünk. A kaland igazából akkor kezdődik, amikor váratlanul borul a terv. Elég egy pici, zuhanó kő útját keresztezni, az időjárás sem mindig kedvezhet nekünk, és a terep hirtelen ellenségessé válik. Küzdelmünk egy csapásra élet-halál harccá alakul, és vágyakozva tekintünk le a völgyre, ahol ki lehetne ülni a "kispadra", fel lehetne adni. Lehet, hogy a hegymászás tanít meg arra, hogy nem adhatjuk fel? Erőss Zsolt
8. És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy figyelmeztessen a kőre, melyben elbukott. Igen, és azokért bukik el, akik előtte járnak; akik gyorsabbak voltak, és lábuk biztosabb, ám a követ el nem távolították. Kahlil Gibran
9. Csak az tud megmászni egy hegyet, aki megadja a testének azt a figyelmet, amit megérdemel. Annyi idő áll rendelkezésedre, amit az élet megenged, ment hát, és ne követeld azt, amit nem kaphatsz meg. Ha túl gyorsan mész, elfáradsz és félúton feladod. Ha túl lassan mész, rád esteledhet és eltévedsz. Élvezd a tájat, a források vizét és a gyümölcsöket, mert a természet nagylelkû, de haladj tovább. Paulo Coelho
10. Az emberek zöme, ha eltörik: törött marad. És ha veszít, nem tud a padlóról felállni. Ott marad. Nem is kell hozzá súlyos sorscsapás. Egy kis vesztés, egy közepes pofon, egyetlen csalódás elegendő, hogy egy életre föladja a küzdelmet. Mert nem ismeri lelke mélyét. Nem tudja, ki lakik benne, és milyen erős. Nincs hite élni. Müller Péter