És milyen kár, hogy csak akkor vettük észre: ez volt a boldogság, amikor már régen véget ért. A boldogság. Mert a Pillanat örök marad. Mindörökké az idő s tér közé, mint ék, ott ragadt, miként léckerítés között szakadt rongydarab. Emlékszel hol maradt, hová lett az a pillanat?

Kapcsolódó idézetek

1. Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem, minden csupa lehetőség. Azt gondoltam, hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindig egyre több jön! Nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor.
2. A boldogság olyasmi, ami a jelenben történik. Elillan. Létezik, azután megszûnik. Csak a gyönyör van a kín előtt, a mosoly a szenvedés előtt. Csak akkor lehetnénk boldogok, ha megállíthatnánk az időt, de nem tudjuk.
3. Csak az a boldogság, mely a sírig tart. Évekig tartó szerelem, mely aztán elveszti fényét, megkopik, sőt néha végkép megszûnik, csak oly boldogság, mely kevesebbet ér a boldogság hiányánál, mert a szomorúság perceit még sokkal szomorúbbakká teszi.
4. A boldogság (...) olyan, mint a heroin, ha egyszer belekóstoltál, megtapasztaltad a létezését, soha nem leszel képes beletörődni az átlagos, boldogság nélküli életbe. Mert a boldogság nem más, mint elégedettség. A boldogság nem természetes. A boldogság vibráló, rendkívüli állapot, másodpercek, percek, napok - és idővel rájössz, hogy nem tart örökké. A hiány pedig nem utána jön, hanem a boldogsággal egyidejûleg. Mert vele együtt megérkezik a fájdalmas felismerés, hogy már semmi sem lehet ugyanaz, és máris hiányzik az, ami megvan, rettegsz az absztinenciától, a veszteség miatt érzett gyásztól, átkozod, hogy megtudtad, mit vagy képes érezni. Jo Nesbo
5. Volt már valaha olyan érzésed, hogy egy régi eseménynek nem volt meg a folytatása, vagy csak úgy hirtelen véget ért? Telt-múlt az idő, egyik nap a másik után, és annak, ami egy napon megtörtént, egyszerûen elmaradt a folytatása. Még mindig lóg a levegőben, benned, a maga befejezetlenségével. Tore Renberg
6. Miért sietünk mindig valahova? Miért nem élvezzük ki a boldogság egyszerû pillanatait? Vágyunk rá, és amikor eljön, észre se vesszük, hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. A boldogság nem feltétlenül valami eget rengető dolog; apró, alig érzékelhető mozzanatokból is állhat.
7. Ha egy szerettünk meghal, lelkünk egy része örökre abban a pillanatban reked, s mi örökké egy fonállal kötődünk ahhoz a másodperchez. A pillanathoz, mely előtt még minden szép volt, s mely után már minden elveszíti a súlyát, színét, tartalmát. Robert Lawson
8. Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart. Csitáry-Hock Tamás
9. Az az igazság, hogy az idő bizony hullámzik. Hihetetlenül könnyû órákat vagy akár napokat veszíteni egy szempillantás alatt. Máskor kínszenvedés végigevickélni egyetlen órácskán is. Az idő apad és árad, olyan szakadatlanul, akár a tenger, és éppolyan megállíthatatlanul is. Épp azok a pillanatok, melyekről azt szeretnéd: bárcsak örökké tartanának - azok szállnak el leghamarább. Amelyeket pedig legszívesebben felgyorsítanál, csigalassúsággal vánszorognak.
10. A boldogság nem állandó, hanem hol jön, hol megy. Egyszer csak fölbukkan, majd kipukkad, mint a buborék, és eltûnik.