Eszembe jutott egy régi vicc. Elmegy a fószer a pszichológushoz: "Doki, a fivérem megőrült! Azt képzeli önmagáról, hogy csirke!" Mire a doki: "Miért nem hozza be?" Erre a fószer: "Behoznám, de szükségem van a tojásokra." Nos, azt hiszem, mostanában valahogy így vélekedek a kapcsolatokról. Teljesen irracionálisak és őrültek és abszurdak, de folytatnunk kell őket, mert legtöbbünknek szüksége van a tojásokra.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember (...) nem túl racionális lény, és sokszor csinál olyat, aminek saját jól felfogott érdekei szerint, legalábbis látszólag, a világon semmi értelme nincs. Például rendkívül előnytelen fotókat posztol a közösségi oldalakon, vagy megállás nélkül fúrja a főnök legjobb haverját. Biztos ezeknek is megvan a pszichológiai magyarázata, ha más nem, a hülyeség.
2. A felnőtteknek az a rossz tulajdonságuk, hogy szüntelenül kíváncsiskodnak. Főleg akkor, ha gyerekekről van szó. "Honnan jöttél, hová mész? Miért vagy egyedül? Meg ne fázz! Jaj, de édes! Meg kell zabálni, ugye, megsimogathatom? És hány éves? (...)" - és más effélék. Az ember már az ötödik percben unja, de még egy óra múlva sem mondhatja, hogy hagyjanak békén, szálljanak le rólam, mert akkor kitör a vihar.
3. Néha fantáziál az ember a jövőről, de olyankor eszembe jut az a mese, amiben az asszony tojásokat visz a piacra, és tervezgeti, hogy majd mi mindent fog venni az árából. Aztán végül összetörik az összes tojás. Bérczes László
4. Meglepően hosszú ideig képesek azt gondolni az emberek, hogy a szüleik borzasztóan okosak, iszonyatosan viccesek, és halhatatlanok. Talán ez valami biológiai funkció, hogy a gyerekek egy bizonyos korig feltétel nélkül és korlátlanul szeretnek minket, egyetlen okból kifolyólag: az övék vagyunk. Minden elismerésem a biológiának. Fredrik Backman
5. Ma jöttem egy tojásért. Holnap jövök a lányért. Ha nem adnak tojáskát. Ülü vigye tyúkocskát!
6. A karácsonynak nincsen semmi köze a valósághoz. És mégis, mégis... ahhoz túl öreg vagyok, hogy higgyek benne, ám ahhoz túl fiatal, hogy lemondjak róla. Túl cinikus, hogy átadjam magam neki, túl szeretetéhes, hogy kívül maradjak. Robert Fulghum
7. - Vágyom egy mesés karácsonyra. - Olyan nincs (...). Nőj már fel. Karácsonykor minden ember csupa stressz. Isznak, összevesznek a rokonaikkal, míg végül kiderül, hogy mindig is utálták egymást. Túl romantikus vagy. M. C. Beaton
8. Nagyon furák vagyunk mi, emberek: amikor látunk valakit, aki valami olyat csinál, amit nem értünk, vagy azt szeretnénk, hogy inkább ne csinálja, akkor azt mondjuk rá, hogy beteg. És az illető ezt még el is hiszi nekünk. Feldmár András
9. Néha nem nagyon értem az embereket. Õrült dolgokat tesznek nevetséges okokból, meggyőzik magukat, hogy minden rendben lesz, még ha minden az ellenkezőjére utal is, ami végül is nem akkora baj.
10. Van egy régi vicc: két idős hölgy üldögél egy üdülő teraszán. Azt mondja az egyik: "észrevetted, drágám, hogy itt milyen ócskán főznek?" Mire a másik: "igen, és milyen kicsi adagokat adnak!" Hát ez az! Valahogy alapvetően én is így vagyok az élettel: tele van magánnyal, nyomorúsággal, szenvedéssel, boldogtalansággal, és mégis az baj, hogy olyan gyorsan elmúlik.