Van egy régi vicc: két idős hölgy üldögél egy üdülő teraszán. Azt mondja az egyik: "észrevetted, drágám, hogy itt milyen ócskán főznek?" Mire a másik: "igen, és milyen kicsi adagokat adnak!" Hát ez az! Valahogy alapvetően én is így vagyok az élettel: tele van magánnyal, nyomorúsággal, szenvedéssel, boldogtalansággal, és mégis az baj, hogy olyan gyorsan elmúlik.

Kapcsolódó idézetek

1. Így megy az élet. Eleinte gazdagodunk, vetünk esztendőkön át, azután jönnek évek, amikor az idő megsemmisíti ezt a munkát. A bajtársak árnyéka sorjában elhagy. És gyászainkba lassan belevegyül egy furcsa szomorúság: öregszünk. Antoine de Saint-Exupéry
2. - Annyi idős vagy, amennyinek gondolod magad. - Huh! Igen? Tényleg? Ez az a fajta ostobaság, amit mindig mondanak az emberek. Mindig azt mondják, szavamra, de jól nézel ki! Azt mondják, van még élet a vén kutyában. Öregember nem vénember. Többet ér a vén sas az ifjú bagolynál. Ilyesmiket. Mind hülyeség. Mintha az öregség olyasmi lenne, aminek örülnöd kellene! Mintha azzal, hogy beletörődsz, piros pontokat nyernél! A fejem tudja, hogyan gondolkozzék fiatalon, de a térdemnek nem megy az ifjúság. Vagy a hátamnak. Vagy a fogamnak. Próbáld csak mondani a térdemnek, hogy annyi idős, amennyinek gondolja magát és meglátod, mit fog használni neked. Vagy neki. Terry Pratchett
3. Mennyit panaszkodott az életére: túl sok a munka, túl sok az adó, túl sok a kötelezettség... Te jó ég, milyen hülye volt! Nincs semmi, ami szórakoztatóbb lenne az életnél. Még egy szomorú nap is megélt-átélt nap volt. Most már tudta. Kár, hogy nem jött rá hamarabb. (...) Ez a baj a halállal: akkor szembesít a legfontosabb kérdésekkel, amikor már túl késő. Guillaume Musso
4. Törzsvendégnek lenni egy kis kocsmában, ahol tartalékolnak a ritka ételekből, ismerősként befordulni a fûszereshez, mosolyt és száraz cigarettát kapni külön kérés nélkül a köszönéshez a háromszorosan özvegy trafikosnétól, aki megszokta, hogy a lottószelvényt is tőle veszed... az ilyen apróságok valahogy meghittebbé teszik az életet ebben a világban, amiben évek óta mindenütt az elidegenedésről folynak a viták. Szilvási Lajos
5. Szépen öregszem, ez talán vigasztal, Mosolyráncokkal, mint a boldogok, S mert nem bírok a gyorsuló irammal, Azt szeretem, akit más eldobott. Kiss Judit Ágnes
6. Így siratjuk a régi jó Időket, szegény, vén banyák, Kuporgva, egy-egy rongycsomó, A gyatra tûznél, mit a fák Kérge s a rőzse ingyen ád... Kora tûz korán ellobog - Szépek voltunk és ostobák! Férfi s nő: ez a sorsotok. Francois Villon
7. Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt. Wass Albert
8. Az élet túl rövid ahhoz, hogy sajnálkozással töltsem. Ami volt, elmúlt és tanulom elengedni. Csak egy életünk van, hát hozzuk ki belőle a legjobbat!
9. A hosszú életet nagyon jónak tartják, de milyen sokan vannak, akik azzal töltik el hosszú életüket, hogy ülnek és panaszkodnak, tévét néznek, a mûtétjeiket mesélgetik, és századszor ismétlik, mit is mondott negyven évvel ezelőtt szegény jó Mariska néni! Sok Nagy Teljesítményû Ember halt meg fiatalon, de azért kihasználták rövid életük minden percét.
10. Az életnek vannak elviselhetetlen oldalai, és az öregedéssel együtt odalesz az elviselhetetlen dolgok egy része - vagyis amit elviselhetetlennek neveztünk -, elsüllyed, mint valami nedves rongy, alámerül és feloldódik, és az ember egyfajta módon megszabadul sok mindentől, ami korábban kínozta. Linn Ullmann