Étteremben főzni korántsem olyan szórakoztató, mint otthon kísérletezni egy fogással, és várni a vendégek visszajelzését. Ha az ember odahaza kotyvaszt, azonnal részesül a bókokból és a kritikákból, látja az üres tányérokat, örömmel tölti el minden mohó mozdulat, amivel a vendégei újra a merőkanálhoz nyúlnak, ahogyan csámcsogásuk betölti a teret. Nos, egy étterem konyháján ebből semmit sem lehet észlelni.

Kapcsolódó idézetek

1. Sok séf beleesik abba a hibába, hogy egy bizonyos szint felett úgy érzi, neki már nem kell fakanalat ragadnia, az amolyan aljamunka, inkább öltönyben, tárgyalókban, fejben főzi meg az ételeket. Aki így gondolkodik, szerintem soha nem élvezte igazán a munkáját. A jó szakács szeret főzni. Kellenek neki az új élmények, az illatok, a főzés öröme. Kordos Szabolcs
2. Az ételkészítéshez és evéshez fûződő viszonyunk sokat megmutat a személyiségünkből - akkor is, ha ritkán vagy egyáltalán nem főzünk. Egyszerû szendvicskészítés vagy rántottasütés közben is előbukkanhatnak fontos alaptulajdonságok. Lehet, hogy valaki nem kreatív konyhatündér, viszont tökéletes kukta. Örömmel dolgozik mások keze alá, észreveszi, miben tud segíteni, legyen szó hagymaszeletelésről vagy egy munkahelyi feladatról. Más viszont nem fogad el segítséget főzés közben, uralja a terepet, mindent kézben szeretne tartani - a tûzhely mellett ugyanúgy, mint a mindennapokban. A konyhában hamar érződik, ha valaki született vezető, alkotó mûvészlélek vagy inkább racionális, szabálykövető ember.
3. Éppen ilyenkor a legjobb szakácskönyvet olvasni: amikor az ember rosszkedvû, fáradt, tehetetlen. Milyen könnyû felélénkülni attól, amit olvasunk: színek, ízek, illatok képződnek meg bennünk, többfogásos vacsorákat komponálunk képzeletben, máris a tenyerünkben érezzük a kelt tészta puháját, a sajtszeletelő kemény nyelét, a mézeskalácsforma hidegét vagy az ananász szúrósságát. Megkordul a gyomrunk, és egy idő után nem bírjuk tovább: felpattanunk, és kimegyünk a konyhába, hogy mi is kíváncsian kipróbáljuk a leginkább kedvünkre való recepteket. Így válik ehető örömmé a szakácskönyvek költészete. Szabó T. Anna
4. Nincs annál ostobább dolog, mint olyan tevékenységet végezni, amely bár sok pénzt hoz a konyhára, de szinte semmi örömet sem okoz. Főleg akkor, ha ezt a sok pénzt élmények helyett tárgyakba fekteted. Rolf Dobelli
5. A vendéglátásban nemcsak az fontos, hogy jókat egyenek nálam - ez alapfeltétel -, hanem az is, hogy otthon érezzék magukat, sok mosolyt, törődést, odafigyelést és megbecsülést kapjanak. Nem fogadhatja a vendéget rosszkedvû tulajdonos, morcos pincér, haragos szakács és nekikeseredett séf. A mi szakmánkban a közvetlenség, a jókedv, némi vagányság és az udvariasság fél siker.
6. Semmi szín alatt nem eszem olyan étteremben, ahol piszkos a vécé. Ez tiszta ügy, hiszen a mellékhelyiséget bárki láthatja. Ha egy étteremben nem fordítanak gondot arra, hogy a vécét tisztán tartsák, akkor képzeljük el, milyen lehet a hûtőjük vagy a munkapultjuk. Anthony Bourdain
7. A főzéshez is ihlet kell: az ételeknek lelkük van, ugyanúgy rájuk kell hangolódni, mint az írásra, mert ha nem tesszük meg, akkor inkább bele se kezdjünk. Szabó T. Anna
8. Ez az élet, ilyen a valóságban. Nem szebb, mint a konyha, ugyanolyan büdös, és aki főzni akar benne, bizony bepiszkítja a kezét, az a fontos, hogy utána meg tudjon mosakodni: ez korunk erkölcse. Honoré de Balzac
9. Az élet nem egy étterem, ahol azzal rakja tele az ember a tányérját, amivel csak akarja. Nem döntheti el, mi lesz az előétel vagy a köret, és nem kérhet még, ha már csak három falat hús maradt, de elfogyott a krumplipüré. J. R. Ward
10. A legtöbb ember nem is érti, hogy a profi konyhamûvészet nem csupán a receptekről szól, nem az étel újszerû feltálalásáról, és nem is az alkotóelemek, az ízek és textúrák lehető legkreatívabb összehangolásáról - ezeket a dolgokat jóval azelőtt elrendezik, hogy a vendég leült volna vacsorázni. A szakácsmûvészet az ételek elkészítését jelenti, és sokkal inkább az állandóságról szól, az azonos mozdulatok agyatlan ismétléséről, a feladatok nap mint nap azonos módon történő elvégzéséről. A legutolsó dolog, amire egy séfnek szüksége van, egy olyan szakács, aki tele van ötletekkel, és folyton újítani akar, akinek saját ötletei vannak arra, hogyan szúrja el a séf receptjeit vagy az étel látványát. A séfek általában vak, majdhogynem fanatikus engedelmességet, kemény gerincet várnak el a hadszíntéren, valamint egy automata következetességét a kivitelezésben. Anthony Bourdain