Ugrás a tartalomra
-
-
-
-
-
A legtöbb ember nem is érti, hogy a profi konyhamûvészet nem csupán a receptekről szól, nem az étel újszerû feltálalásáról, és nem is az alkotóelemek, az ízek és textúrák lehető legkreatívabb összehangolásáról - ezeket a dolgokat jóval azelőtt elrendezik, hogy a vendég leült volna vacsorázni. A szakácsmûvészet az ételek elkészítését jelenti, és sokkal inkább az állandóságról szól, az azonos mozdulatok agyatlan ismétléséről, a feladatok nap mint nap azonos módon történő elvégzéséről. A legutolsó dolog, amire egy séfnek szüksége van, egy olyan szakács, aki tele van ötletekkel, és folyton újítani akar, akinek saját ötletei vannak arra, hogyan szúrja el a séf receptjeit vagy az étel látványát. A séfek általában vak, majdhogynem fanatikus engedelmességet, kemény gerincet várnak el a hadszíntéren, valamint egy automata következetességét a kivitelezésben.
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Jó pénzt csinálsz a boltoddal? Mi rossz van abban? Szerencsés ember vagy! Maradj meg annál, amit jól csinálsz, és vigyázz a pénzedre, ne szórd! Elmondani sem tudom, hány sikeres, ravasz és befutott üzletembert láttam, akik nem tudtak ellenállni a hatalom csábításának, és a terjeszkedést választották - a végén ott várta őket saját Sztálingrádjuk. Néhányuk egész jól boldogul egy darabig, és a dolgok nem is mennek túl rosszul, még ha nem is túl fényesen, mégis úgy néz ki, hogy a második hely nem veszteséges, sőt, egy nap még talán pénzt is hozhat a konyhára. Miért ne lehetne nyitni gyorsan még kettőt? Amikor túl gyakran járnak a kútra, és már túlnőttek magukon, nem figyelnek arra az üzletre, amelyik eredetileg a pénzt hozta, és kivéreztetik. A következő pillanatban az orosz tankok már a külvároson haladnak keresztül, és a nagy Éttermi Zseni beszorul a bunkerbe, ahol azon gondolkozik, hogy megeszi a fegyverét.
-
-