Évezredek óta hiszünk a természeti törvények alapvető logikájában, de bízunk a véletlenben és a szerencsében is, nem beszélve a lélekről, a vallásról, a babonáról és sok más olyan dologról, amelyek külön-külön is önellentmondásban vannak, együtt pedig akármit és annak az ellenkezőjét is bizonyíthatják.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindnyájan ragaszkodunk képekhez és képzetekhez, látható és kézzelfogható dolgokhoz, bár tudjuk, hogy nincs belőle semmi hasznunk. Én például a jószerencsében bízom (...), mintha nem tudnám már nagyon régóta, hogy egészen másfajta istenek gyakorolják a hatalmat: a véletlen és a szükségszerûség, e kérlelhetetlen erők.
2. Az óriási technikai haladás, a természettudományok eredményei, az az elképzelés, hogy ezek segítségével jószerivel mindent irányíthatunk és manipulálhatunk, magát az életet is, s az a tapasztalat, hogy a technika lelki és biológiai létében is befolyásolja az embert - mindez oda vezetett: nem is sejtett mértékben lerázhattuk magunkról azt a hiedelmet, hogy a természeti törvények és különösen az organikus folyamatok változhatatlanok.
3. A logikátlanság olyan mélyen gyökerezik a szenvedélyekben, a nyelvben, a mûvészetben, a vallásban és mindabban, ami értéket ad az életnek, hogy nem lehetne elvonni az életből a szép dolgok gyógyíthatatlan károsodása nélkül. Csak a legnaivabb emberek hiszik, hogy az emberi természet tisztán logikussá változtatható; de ha meg kellene határozni e célhoz való közeledés mértékét, meglátnánk, hogy ezen az úton mennyi minden veszendőbe menne. Időről időre a legokosabb embernek is szüksége van a természetre, azaz logikátlan alapállására a dolgokkal szemben. Friedrich Nietzsche
4. Bár nagyon sokat beszélünk a véletlenrõl, igazából nem hiszünk benne. Szívünk mélyén többre tartjuk a világegyetemet, titkos meggyõzõdésünk, hogy nem lehet afféle rendetlen, esetleges ügylet, hisszük, hogy minden egyes elemének értelme van.
5. A tudomány önmagunk megkérdőjelezésére, ellenőrzésére és analitikus gondolkodásra támaszkodik - és ezt el is várja tőlünk -, hogy ne csaphassuk be magunkat, ne kerülhessük el a tényekkel való szembenézést. Az áltudományok ellenben a tudománynál száz meg ezer évvel régebbi, természetes, irracionális, nem tárgyilagos észjárásokat őrzik meg - olyan gondolkodási folyamatokat, amelyek babonákat és az emberről meg természetről alkotott más furcsa és téves elképzeléseket hoztak létre.
6. Ahhoz, hogy a vallás elfogadható legyen a tudomány számára, fontos megvizsgálni annak a hipotézisét, hogy a természetben egy Intelligencia mûködik. Az intelligens Isten melletti bizonyítékokról szóló vita olyan régi, mint maga a filozófia. A tervezettségre alapozó érv bár közhelyszerû, soha nem sikerült igazán megcáfolni azt. Ellenkezőleg, ahogy egyre többet ismerünk meg a világból, annak a valószínûsége, hogy az véletlenszerû folyamatok révén jött létre, egyre távolabbi, olyannyira, hogy kevés tudományos gondolkodó állna ki ma egy ateista hozzáállás mellett. Arthur Compton
7. Szüntelenül szemünk előtt kellene tartanunk az idő hatását és a dolgok változandóságát, és mindennél, ami történik, annak ellenkezőjét kellene elképzelnünk. Gondoljunk tehát a szerencsében a szerencsétlenségre, barátságban az ellenségeskedésre, szerelemben a gyûlöletre, bizalomban és nyíltságban az árulásra - és megfordítva is. Ez az igazi életbölcsességnek ki nem apadó forrása. Arthur Schopenhauer
8. Szüntelenül szemünk előtt kellene tartanunk az idő hatását és a dolgok változandóságát, és mindennél, ami történik, annak ellenkezőjét kellene elképzelnünk. Gondoljunk tehát a szerencsében a szerencsétlenségre, barátságban az ellenségeskedésre, szerelemben a gyûlöletre, bizalomban és nyíltságban az árulásra - és megfordítva is. Ez az igazi életbölcsességnek ki nem apadó forrása. Arthur Schopenhauer
9. Míg a tudományos ismeretek nem foglalják el az őket megillető helyet, addig lélektani okokból sok embernek szüksége van babonákra. De sokkal hasznosabb a valódi segítséget nyújtó természettudományra támaszkodnunk, és a babonákat visszaûznünk a múltba, ahonnan erednek.
10. Sokszor halljuk, hogy az életünk véletlenek sorozata, amelyek folyamán eljutunk valahonnan valahová. Csakhogy szerintem ezek a dolgok okkal történnek. Nem hiszek az eleve elrendelésben, pusztán abban, hogy ott és akkor az történik, aminek történnie kell. Kollár Betti