Ez a világ, minden zajával, tülekedésével annyit se érne, mint egy csacsi patája, ha az ember nem locsolhatná meg szegény lelkét egy pohárka jó vörös borral, amely, mint a szentáldozás, megtisztít bûneink üszkétől és megtanít szeretni a világot, megbocsátani neki a sok szemetet, amiből bizony eleget hord.

Kapcsolódó idézetek

1. Biztos vagyok benne, hogy ha mindenki meginná a maga napi jó üveg borát, feleannyi baj sem lenne a világon, mint amit most látunk. Jane Austen
2. A fájdalomtól erősek leszünk. A könnyektől bátrak. A megtört szív bölccsé tesz. A bor viszont segít megfeledkezni minden szarságról.
3. Ítélkezés nélkül nyújts kezet a másiknak. Készíts neki helyet a szívedben, hogy megpihenhessen. Hogy igyon egy korty vizet. Ezen a világon, fiatalember, mindenből kivesszük a részünk. Jut az örömből, a hibákból, a kiúttalanságból. Téged is elérnek majd ezek, s lesz, amibe beletörik a bicskád. Na, de ez nem azt jelenti, hogy vége a világnak! Én öreg vagyok, ám még mindig követek el hibákat. Az életre nincs recept.
4. Az élet nehéz. Elveszítünk apákat, testvéreket, anyákat, dalokat és darabokat magunkból. A bot ártatlan hátakra sújt le, az érdemtelent tisztelik, és túl sok a magány. Bolond lennék, ha azért imádkoznék, hogy minden rossz elkerülje a gyermekeim. Ha az ember túl sokat kér, könnyen csalódik. De hadd könyörögjek olyan apróságokért, mint a termékeny föld, az anyai szeretet, egy gyerek mosolya - olyan életért, amelyben több a jó, mint a keserûség.
5. Hogyha borban fürdik ajkunk, Nem fog ki a bánat rajtunk; Bölcsesség van a pohárban, Ne vesszen egy csöpp se kárban! Komócsy József
6. A szerelem, olyan, mint a jó bor: egy kevés boldoggá tesz, de túl sok, megbolondít.
7. A bornál nincsen kellemesebb, nincs jobb ital: bajûző, búfeledtető orvosszerünk, vidámság magvetője, édes iskola, a társaságot összeforrasztó erő. Marcus Terentius Varro
8. Te most könnyet se ejts, nem érdemes, De ha jó fajta bort töltenél, Locsolj egy kortyot a földre, komám, Akkor tudom majd, hogy szerettél.
9. Életünknek vörös betûs napjai azok, amelyeken olyan emberekkel találkozunk, akik lelkesíteni tudnak, mint valamely hatásos költemény, olyanokkal, akiknek kézszorításából őszinte rokonszenv érzik, akinek édes és gazdag kedélye a mi sóvárgó és türelmetlen lelkünkbe isteni megnyugvást lehel. A sok baj, izgalom, fáradság, amiben majdnem elmerültünk, eltûnik, mint valamely kellemetlen álom és fölébredve új szemmel nézzük, új füllel hallgatjuk Isten valódi világának szépségét és összhangját. Azok a komor és lehetetlennek látszó dolgok, amelyekkel minden nap találkozunk, egy pillanat alatt derült reménységgé változnak át. Helen Keller
10. Nem szabad lenéznünk a civilizációt. Nem szabad elítélnünk, agyonápolt melegházi virágnak szidnunk, mint ahogyan spártaian igénytelen elkülönültségünkben szívesen megtennénk. Nem, már csak felebaráti szeretetből is tetszésünket kell lelnünk holmi cirádás koporsókban, tartósan hullámosított hajakban, s a folyó vízzel (és csőrepedéssel) mûködő mosogatókban.