Nem szabad lenéznünk a civilizációt. Nem szabad elítélnünk, agyonápolt melegházi virágnak szidnunk, mint ahogyan spártaian igénytelen elkülönültségünkben szívesen megtennénk. Nem, már csak felebaráti szeretetből is tetszésünket kell lelnünk holmi cirádás koporsókban, tartósan hullámosított hajakban, s a folyó vízzel (és csőrepedéssel) mûködő mosogatókban.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem biztos, hogy össze kell ragasztani azt, ami eltört. (...) Talán elég az is, ha úgy szeretjük, ahogy van. Összetörten. Gyalázat lenne, ha csak azokat szeretnénk, akik épek és egészségesek.
2. Milyen hát az a szerelem, amely szétporlik a nyelv gátjain? Milyen az a viharos hullám, mely szûkölő kutyaként vonul vissza az első összecsapáskor? Milyen íratlan törvény marasztalhat téged az egyik, engem pedig a másik parton, amikor mind a ketten úszni akarunk? Hát persze: kedveljük partjainkat! Te mondjuk a fûzfáid és a síkságod miatt, én talán a virágzó pityókaföldekért és a kukoricáért... De milyen hidat építsünk közéjük? Szerintem - erőset, tartósat. Hogy azon átkelve mindketten otthon érezhessük magunkat bármely parton. Hogy ne bántsa büszkeségünk, ha egyenlő módon birtokba vesszük egymás világát, de nem mint a győző vagy a legyőzött, hanem egyenlő felekként. És büszkén arra, hogy sok-sok kortársunkkal ellentétben mi szabadabban lélegzünk. Csalogassuk be egymást kedvenc búvóhelyeinkre, ismerjük meg gyermekkorunk minden zegét-zugát, járjuk be a nyelvek bozótját, s ha majd gyermekeink is lennének, ne ejtsük őket váratlan csapdába, hogy - nosza, válasszatok! Legyen természetes világuk a folyó mindkét partja, s tudjanak önfeledten játszadozni azon a kő- vagy acélhídon, mely nemcsak érettük, de az időnek is készül.
3. Ezt kell szeretni, ami magával sodor és szétszed, mert ez a mi javunk. Ezeket a kaland nélküli napokat, ezeket az egyforma mozdulatokat, az elveszettnek tûnő időt, a hamis remény elhagyását, az eső utáni lágy estét, a meg nem születendő gyerekeinket (...), a keresztet, a táskát és a fedőt, ezekkel a fonott virágokkal, a rosszul megfogalmazott panaszokkal és nedves zsebkendőkkel együtt. Jean-Michel Maulpoix
4. A világnak szüksége van rá, hogy megmutassuk magunkat, és kiálljunk amellett, amiben hiszünk. Csupán azt remélem, hogy civilizáltak és tisztelettudók maradunk. Saját szabad szívünket törjük össze, amikor lealacsonyítjuk és kisebbítjük emberségünket, még akkor is, ha csak az ugyanilyen viselkedésre reagálunk. Brené Brown
5. Engem a bennem lakó szerelem erejével ne próbáljon táncoltatni és lefogni senki, mert úgy szétszaggatom a leggyönyörûbb szerelmet is, mint a rongyot! S vetem a szemétre! (...) Mi a szerelem? Gyöngédség. Hát nem leszünk gyengék ezentúl. A magunk útját követjük, amit született valónk parancsol, s nem alázkodunk le egy nőhöz! Mert minden nőnél többek vagyunk, még a kisujjunkkal is, és azt tesszük, amit akarunk! Nem adjuk magunkat szeszélyek parancsa alá még az Úristennek sem!
6. Azt gondolom, fel kellene fedeznünk az emberi kapcsolatok szépségét, újra meg kellene tanulnunk ölelni, ölelni szavakkal, cselekedetekkel, jósággal, jóindulattal. Ahelyett, hogy teletömnénk bevásárlókosarainkat minden földi jóval, meg kellene tanulnunk önmagunkat szeretni, és ezen keresztül eljutni a másik ember őszinte, feltétel nélküli szeretetéig. Simon András
7. Rá kell találjunk újra az élet jelenlétére, örömére, ízére, még a legkegyetlenebb nehézségeken keresztül is, anélkül, hogy tagadnánk vagy elfojtanánk azokat. Se angyali, se ördögi dolgokra nincs szükség, csupán a lehető legtudatosabban kell megtapasztalnunk megtestesülésünket, próbálván kikerülni szokásos csapdáit. Ilyen csapda lehet például, amikor régi, rosszul vagy sehogy sem ápolt sebeink által kialakított mûködési szokásaink és elveink alapján élünk, illetve, amikor idealizálásba, ábrándozó spiritualitásba menekülünk.
8. Csak úgy nyerhetjük el a méltó helyünket, ha nem keveredünk méltatlan tettekbe. A szabadságot szomjúhozva ne igyunk a gyûlölet keserû poharából! A mi küzdelmünket örökké a méltóság és a fegyelem magas szintjén kell folytatnunk. Nem szabad megengednünk, hogy a mi teremtő tiltakozásunk fizikai erőszakba torzuljon. Újra és újra föl kell emelkednünk abba a magasságba, ahol a fizikai erő találkozik a lelki erővel. Martin Luther King
9. Van valami felháborítóan lekezelő, sőt embertelen abban, ha bárkit, de különösen gyerekeket feláldozunk a "sokszínûség" és a legkülönbözőbb vallásos tradíciók megőrzésének oltárán. Mi többiek boldogak vagyunk a kocsinkkal, számítógépünkkel, vakcináinkkal és antibiotikumainkkal. De ti, ódon kis népek, a kendőcskétekkel és térdnadrágotokkal, lovaskocsitokkal, ősi dialektusotokkal, sárfalú buditokkal, ti csak gazdagítsátok a mi életünket. Természetesen meg kell engednünk, hogy gyerekeiteket tizenhetedik századi időgödrötökbe rekesszétek, különben elveszne az emberi kultúra gyönyörû sokszínûségének egy pótolhatatlan része. Richard Dawkins
10. Egy gyûlölettel teli világban sem szabad lemondanunk a reményről. Egy haraggal teli világban sem szabad lemondanunk a békességről. Egy kétségbeeséssel teli világban sem szabad lemondanunk az álmainkról. Egy bizalmatlansággal teli világban sem szabad lemondanunk arról, hogy higgyünk egymásban. Michael Jackson