Ez az, amire egész életemben vártam. (...) Ez a nyugalom, ez a fesztelenség, ez a kapcsolat, hogy az ember ott ül valaki mellett egy hintóban, és lénye minden idegszálával tudja, hogy hozzá tartozik.

Kapcsolódó idézetek

1. Most találkozom vele, aki éppen úgy tudja, hogy jövök, mint én, hogy vár rám, vele, aki minden lépésének értelmét abban látja, hogy közelebb hozza hozzám, vele, aki minden idegen szemébe kutatva néz: hátha én vagyok, ha vonatba ül, azzal száll fel, hogy hátha várok rá bent, hall egy nevet, úgy érzi, hogy az enyém, hangot, s azt hiszi én vagyok, vele, végre találkozom ott a majorban, a fák alatt hever és vár, közben olvas, hogy az időt elüsse, mikor meglát, felkel és jön, kérdezés, szó nélkül jön, abban a pillanatban minden megoldódott. (...) Egészen nyugodt vagyok. Csepp szorongás sincs bennem. Először életemben nem félek. Hamvas Béla
2. Ha vonatra ülök, az nekem olyan ünnep, mintha színházba mennék. Ácsorogni vagy üldögélni sok ember között, oda se figyelni, mit beszélnek, de valahogy mégis hallgatni őket... ez nekem szórakozás a szó szoros értelmében. Szilvási Lajos
3. Úgy éreztem: végre megérkeztem. Haza, az igazi otthonomba. Mintha ez volna az egyetlen hely, itt az ágyban, szorosan hozzásimulva, ahol otthon vagyok, ahova tartozom. Ahová mindig is vágytam. Szótlanul feküdtünk sokáig, átölelve egymást, összeforrt testtel, egy ütemre lélegezve. Ez a csönd maga volt az örökkévalóság, de tudtam, hogy ha örökké tartana, akkor sem lenne elég.
4. A semmittevés nekem nem dologtalanságot jelent. Tehát ez olyan, mint a fehér színben az összes többi. Ha megtalálom a belső csendemet, amellett zakatolhat a vonat vagy zúghat a repülőgép. Az a belső nyugalom vagy az a belső csend, amit én a magam számára tudok közvetíteni, tulajdonképpen mindenre lehetőséget ad. Mindenfajta elképzelésre, vágyra, boldogságra, megjelenítésre, és az utazásnak is vannak ilyen csendpillanatai. Kertész Zsuzsa
5. Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni. Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell. A lélegzetvételével akarok összeolvadni. Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el. Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom. Tisza Kata
6. Ahogy mindent szép sorjában végiggondoltam, rájöttem, hogy életemben először van egy barátom (...), aki tökéletesen megért. És akinek valaha is volt kapcsolata valakivel, akár csak öt percre is, annak ez fontos. Mert egyszerre csak nem éreztem úgy, mintha más világban élnék, hanem azt éreztem, hogy van egy személy, akit szeretek és tisztelek, aki megkapta a szívem egy darabját, és aki ugyanúgy érez, mint én. (...) Nem éreztem már olyan egyedül magam. Sőt, ennél is többet mondok: úgy éreztem, mintha lebegnék. Cecelia Ahern
7. Mindenkire vár valaki. Valaki, aki arra rendeltetett, hogy vele éld le az életed, csak elég nyitottnak kell lenned, hogy meglásd.
8. Csendben pihentem, és éreztem, ahogy a nyugalom magához ölel. Egyedül voltam, de nem magányosan. Akkor jöttem rá, hogy ez két különböző dolog. Az egyedüllét érzése valami hiányából fakad az életemben; azt jelentette, szükségem van valamire vagy valakire ahhoz, hogy teljes legyek.
9. Erősen magamhoz szorítom. A részévé akarok válni. Nem csak benne lenni, hanem mindenhol, körülötte. Azt akarom, hogy nyíljanak meg a bordáink, találkozzon a szívünk, olvadjon össze. Hogy a sejtjeink élő fonatként tekeredjenek egymás köré.
10. Azt hiszem, ez a szerelem. Egy hely, ahol az emberek, akik addig egyedül voltak, egyszer csak összekapaszkodnak és együtt pörögnek a levegőben, elszédülve a meglepetéstől, amit ez a különleges kötelék tartogat. Egy hely, ahova önként mész, és ámulattal. Jodi Lynn Picoult