Ez az egyik legnagyobb tévedés a nevelésben. Amikor a leendő pasikba olyan dolgokat vernek bele, amelyek természetellenesek. Az olyan apák szokták ezt tenni, akik maguk sem mutatják ki az érzéseiket, amikor bánatuk, gondjuk van vagy haragosak, hanem mindezt lenyelik.

Kapcsolódó idézetek

1. Az apáknak, és persze mindkét szülőnek fogalma sincs arról, mekkora a felelőssége. Boldoggá, kiegyensúlyozottá, de könnyen pokollá is tehetik a gyerekük életét.
2. Gyermekeik megítélésében a szülők követik el a legnagyobb tévedést. Friedrich Nietzsche
3. Ha a gyermekem hibáiról van szó, többé-kevésbé szigorú vagyok, elsősorban mindenesetre a tekintélyre hivatkozom. Ha viszont férjemet akarom nevelni, igyekszem minél alázatosabb, kedvesebb, szeretetreméltóbb lenni. A férfinak sohasem szabad még csak sejtenie sem, hogy nevelni akarják. Amint ezt észreveszi, azonnal neveletlenebb lesz.
4. A fiúknak lehetetlenség megérteni, az apák pedig szégyellik bevallani: igazából nem azt akarjuk, hogy a gyermekünk az álmait kövesse, vagy a nyomdokainkba lépjen. Mi akarunk a nyomdokaikba lépni, amikor a mi álmainkat követik. Fredrik Backman
5. Az apák szándékosan bántják gyermekeiket. Kábítószerfüggőkké válhatnak, akik gyengék felhagyni szenvedélyükkel, bármekkora fájdalmat is okoznak vele. Az anyák eltûnhetnek a gyermekeik életéből, amikor elhanyagolják őket. Egy tagadással, azzal, hogy nem hajlandóak észrevenni, el is törölhetnek. A barátok félrevezetnek. Az emberek becsapnak. Hideg, hazug a világ. Libba Bray
6. Nem csak a szélsőségesen nárcisztikus szülők élhetnek meg irigységet a gyerekükkel szemben. (...) A férfi gyermeke születése után rémülten érzékeli, hogy partnere figyelme elterelődött róla, és a csecsemő felé fordult. Ez egy teljesen normális, átmeneti jelenség, ám ha az apa személyisége nem elég érett, és nem érti igazán, hogy ez az időszak miről szól, akkor úgy érezheti, "kiütötték a nyeregből". Ez nemritkán hosszabb távon is rivalizáló viszonyt alakíthat ki a gyerekével, mert a féltékenysége valamiféle általános ellenérzésbe és irigységbe fordul. Az ilyen apa (aki gyakran saját magának sem ismeri be valódi indítékait) azt érzékelteti, hogy a gyerek egy kicsit defektes, nem elég ügyes, nem elég vagány, nem elég "fiús". Úgy tesz, mintha azért piszkálná, gyötörné folyton, hogy az "életre nevelje", és egy karakán, férfias férfi váljék belőle, valójában azonban azt kívánja bebizonyítani, hogy egy kis életképtelen szerencsétlen, míg ő, a papa király.
7. A férfiak többsége (...) már kisfiú korától rettenetesen fél az érzelmi konfliktusoktól, az érzelmi konfliktusokban jelentkező fájdalomtól, és attól, hogy nemet kelljen mondania. Nem tudják, hogy gyávák, vagy ha tudják, akkor sem foglalkoznak vele. Vagyis megkapták az élettől, önmaguktól az esélyt a boldogságra, de öntudatlanul elszúrják. Csernus Imre
8. A fene rágja meg az apai érzések zûrzavarát! Az, hogy valaki szülőként szeret valakit, olyan felleget bocsáthat látására, hogy sose különböztetheti meg a tisztességes magatartást a tisztességtelentől. John Irving
9. Tudom, hogy a legtöbb szülő őszintén szereti a gyermekeit. Tapasztalatom szerint azonban nagyon sokan nem tudják ezt megfelelően kifejezni, és gyermekeik kénytelenek üres szeretet-tankkal élni. Meggyőződésem, hogy a kisgyermekek és a kamaszok helytelen viselkedésének hátterében leggyakrabban az üres szeretet-tank áll. Gary Chapman
10. Titokzatos férfiak. Ígéreteket tesznek, melyeket eszük ágában sincs megtartani. Hazugságokkal áltatnak, hogy megkapják, amit akarnak. Sokkal veszélyesebbek, mint ahogy kinéznek. Igen. Anyáink a lelkünkre kötötték, hogy ne bízzunk olyan férfiakban, akiket nem ismerünk, és azokban, akiket ismerünk, nos... őbennük se bízhatunk mindig.