Ugrás a tartalomra
Nem csak a szélsőségesen nárcisztikus szülők élhetnek meg irigységet a gyerekükkel szemben. (...) A férfi gyermeke születése után rémülten érzékeli, hogy partnere figyelme elterelődött róla, és a csecsemő felé fordult. Ez egy teljesen normális, átmeneti jelenség, ám ha az apa személyisége nem elég érett, és nem érti igazán, hogy ez az időszak miről szól, akkor úgy érezheti, "kiütötték a nyeregből". Ez nemritkán hosszabb távon is rivalizáló viszonyt alakíthat ki a gyerekével, mert a féltékenysége valamiféle általános ellenérzésbe és irigységbe fordul. Az ilyen apa (aki gyakran saját magának sem ismeri be valódi indítékait) azt érzékelteti, hogy a gyerek egy kicsit defektes, nem elég ügyes, nem elég vagány, nem elég "fiús". Úgy tesz, mintha azért piszkálná, gyötörné folyton, hogy az "életre nevelje", és egy karakán, férfias férfi váljék belőle, valójában azonban azt kívánja bebizonyítani, hogy egy kis életképtelen szerencsétlen, míg ő, a papa király.
Kapcsolódó idézetek
-
A féltékenység akkor negatív, ha a valóságban nem fenyeget a partner elvesztése, és mégis nagy a félelem. A gyermekkori élmények miatt például előfordulhat, hogy valaki egyszerûen képtelen elhinni, hogy a párja tényleg szereti és becsüli őt. Ilyenkor az önbizalom és az önértékelés hiánya a gond. Aki gyermekként nem kapott elég szeretetet és figyelmet, az később is úgy érezheti, hogy senki nem szereti őt igazán. Egy párkapcsolatban ez túlzott bizalmatlansághoz, a partner fölött gyakorolt kontrollhoz, szélsőséges esetben pedig féltékenységi rohamhoz vezet.
Alfons Vansteenwegen
-
Az ember apaként szeretné gyermekét önmaga folytatásaként látni. Derûlátás, sőt rejtélyes büszkeség szállja meg, egészen addig, amíg meg nem érti, hogy a gyerek tőle független, különálló lény. Bármennyire szeretnéd, hogy a te lábnyomodba lépjen, hiába töröd magad, sőt kényszeríted rá, végül mégis a maga útját járja.
Elif Safak
-
Egy igazán nárcisztikus karakterû ember (...) vetélytársnak tekintheti a saját gyerekét is, már csíráiban megmutatkozó képességei láttán is fenyegetve érezheti magát, és komoly erőfeszítéseket tehet annak érdekében, hogy a gyermek ne bontakoztathassa ki a benne rejlő potenciált. Õk a hiperkritikus, semmivel sem elégedett, gúnyolódó, ítélkező, összehasonlítgató szülők, akik módszeresen rombolják gyerekük önbecsülését és letörik az ambícióit.
-
Sok szülő észre sem veszi, hogy csak olyankor fejezi ki a szeretetét gyermeke iránt, ha az jó hangulatban van, és az elvárásainak megfelelően viselkedik. Ezek a szülők úgy gondolják, hogy ha megvonják a szeretetüket egy időre, akkor a gyermek azt fogja tenni, amit ők szeretnének. Ez a szülői magatartás azonban ahhoz vezet, hogy a gyermek lázadni kezd a szülő ellen.
Gary Chapman
-
Ha (...) olyan helyzetben bukkan fel a féltékenység, amikor valóban fennáll a veszélye annak, hogy az ember elveszti a párját, nincs sok értelme a gyermekkorral és a gyenge énképpel kapcsolatos összefüggéseket firtatni. Ilyen helyzetben teljesen jogos a féltékenység, mert azt mutatja, hogy jelent még valamit a másik. (...) Ebben az értelemben a féltékenység NAGYON POZITÍV.
Alfons Vansteenwegen
-
Újdonsült apaként teljesen más szemmel néztem a világra, bármit megtettem volna a gyerekemért, és ez a feltétel nélküli szeretet adott végül helyet egy még erősebb érzésnek, a félelemnek.
-
Igaz, hogy minden apa és minden anya szereti a gyerekét? Már a kérdésen is fel lehet háborodni, de ez még sincs így. Ezért telnek meg a pszichológiai rendelések a félresiklott kapcsolatok tömegeivel, mert az emberek kötelességszerûen megjátsszák, hogy mindig és minden körülmények között szeretik a gyereküket. Ez társadalmi kényszer! Micsoda szörnyeteg anya vagy apa, aki nem szereti a gyerekét! Pedig egy gyerekkel akkor is lehet jól bánni, lehet hozzá kedvesnek lenni - például emberségből, jóindulatból, felelősségérzetből -, ha az ember nem szereti ugyan, de felvállalja a helyzetet: így alakult az élet.
Popper Péter
-
A baba születésével az anyukának szaporodnak az elvárásai is a párjával szemben. Bár szerintem ezt néha az is fokozza, amikor az anyukák összegyûlnek, és elmesélik, kinek miben segít a férje. Innen is elindulhat egy negatív spirál. A különböző történetekből öntudatlanul összerakunk egy ideális férjet, aki mindig mindent tökéletesen csinál.
Sterczer Hilda
-
Figyeltem, ahogy gesztikulál, mintha egy felnőttet utánozna. És akkor egyszer csak rám tört az az érzés. Váratlanul, minden figyelmeztetés nélkül. Minden szülővel megesik néha. Nézed a gyerekedet egy teljesen hétköznapi pillanatban, nem egy iskolai előadáson vagy egy sportversenyen, és egyszer csak rádöbbensz, hogy ő jelenti az egész életet számodra, és egyszerre vagy meghatott és rémült, szeretnéd megállítani az időt.
Harlan Coben
-
Lesznek napok, mikor olyan döntésekre kényszerültök, melyek a szeretteitek életére is hatással lesznek, és örökre megváltoztatnak benneteket. Ha elértek egy bizonyos kort, rájöttök, hogy férfinak lenni nem tiszteletet és erőt jelent, hanem hogy tudatában vagyunk a tetteinknek. A gyermek magával és saját, önző szükségleteivel törődik. A férfi kitekint, és mások igényei szerint cselekszik.