Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyûl az éji vad: Te tetted ezt, király!

Kapcsolódó idézetek

1. Felsír a hegedû, mintha egy szív sajogna, gyöngéd szív, hol sötét ûr kelt irtózatot! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... Charles Baudelaire
2. Vérzik az éj, mi jöhet még? Hátam mögött tûz ég, elöl szakadék, Vad gyûlölet, hogy létezek, Ezt a bûnöm soha nem bocsájtják meg.
3. Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal, beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül. Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokott dobogás is elül. Némán emelődik a test, csak a fal kiabál. S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál, a halál. Radnóti Miklós
4. Gyöngy veri az embert. Víz árad a földeken. Minden madár sző-fon; készül a könnyem.
5. Kelj barlangodból, jöjj, fekete bosszú! Szerelem, add át trónod s koronád A zsarnok gyûlöletnek! William Shakespeare
6. Az éjszaka gyilkosai, rablói kegyetlenek, de tettüket vállalják. Amikor a nap az ég ura, minden bonyolult, alattomos és nem kevésbé kegyetlen. Csak hosszadalmasabb. Mire megérted, hogy melletted rabolnak, ölnek, már semmit se tehetsz. Fejes Endre
7. Húzzátok a harangokat, Hogy a hegyek hasadjanak, Húzzátok még erősebben, Hasadjanak sebesebben.
8. Akarlak, szeretlek, kellesz nekem, dacos, síró szived csupa vad szerelem, csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő, már lankad az ész, a védekező. Hajnal Anna
9. Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tünődve benned görgetik fakó szivüknek terheit a hallgatag szegények. Pilinszky János
10. Éhségében gyilkol a vad, Embert bûnbe a kényszer ûz. Francois Villon