Felsír a hegedû, mintha egy szív sajogna, gyöngéd szív, hol sötét ûr kelt irtózatot! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; alvadt vértóba fúl immár a nap korongja...

Kapcsolódó idézetek

1. Eltört a nyárnak hegedûje. Melegje elfogyott a Napnak. Szívünkre csend, fészkünkre gond száll S ajtót nyitunk a téli fagynak. Móra László
2. Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyûl az éji vad: Te tetted ezt, király! Arany János
3. Kanyarog a hegedû mennyei hangja, csillog a zongora hangja alatta, gitáron égig szalad a nóta, sok kicsi hópihe hozzá a kotta. Szabó T. Anna
4. Ha meghalok - a csönd oly nagyszerû, - Elhallgat e világi tájakon Egy fájó hegedû. Juhász Gyula
5. E szent napon csendet szitál az ég le, Nem ordít az ordas, nem csörtet a vadkan, Erdőn, havon, a jajj, amit sír az égre. Bárányszívünk megül édes hangulatban. Padomnál mosolyogva éjbe rebben A téli rém. Merőn utána nézek. Hárfa sem zeng ma szebben, szelídebben, Mint a szél, amit az égre hangolt A karácsonyi szent igézet.
6. Valahol pásztortüzek gyúlnak, És a lángok az égbe nyúlnak, A feledés homálya lassan elmossa a múltat!
7. Imádkozz, sírj! A szó észt szül, a dal fényt. Victor Hugo
8. A szívem adnám oda hegedûnek, A szívem, melyből bú és vágy zokog, Lopjon szívedbe enyhe bánatot És kósza vágyat, mely árván röpülget, Hogy szûz álmodban, halkan, édesen, Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz, Álmodban, mit reggelre elfelejtesz, Sirasd el az én züllött életem. Tóth Árpád
9. Mintha csöndes éjjel Sziporkázó fénnyel, lengő lángsörénnyel Sistergő üstökös tör az égi boltra, Mindent felriasztva, csillagfényt kioltva, Úgy rontasz szívembe, Hódítva s ott egy új világot teremtve! Új vágyak viharát ülteted beléje! Mintha torony dől be nyugvó tó ölébe, Felrázod álmából, fáradt közönyéből; Szétütsz s a sok régi bálvány mind leszédül! Nadányi Zoltán
10. A vágyak bágyadt hegedûjén gyászindulót húzok neked. (...) Elhantolt álmaim zokognak a horpadt öblû hegedûn, és könnyeim, az eltitkoltak, hullanak a húrra keserûn. Juhász Gyula