Fejlődés. Ez az egyik legjobb ellenszere az unalomnak, egyben az öregedésnek is. Mert az ember vagy fejlődik, vagy öregszik.

Kapcsolódó idézetek

1. A munka megvéd az öregedéstől. (...) Aki dolgozik, és sohasem tétlen, az nem is öreg. A munka és az érdemes dolgok iránti érdeklődés a legjobb orvosság az öregedés ellen. Pablo Casals
2. Az unalom az élet betegsége. Meggyógyításához kevés kell: szeretni valakit, vagy akarni valamit. Alfred de Vigny
3. Amikor az ember fiatal, sok mindent unalmasnak és élettelennek lát. De ahogy öregszik, rájön, hogy éppen ezek a dolgok a legfontosabbak számára. Kazuo Ishiguro
4. Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered értelmét, minden olyan félelmesen és unalmasan ismétlődik. Ez is öregség. Mikor már tudod, hogy a pohár semmi más, csak pohár. Márai Sándor
5. Jót tesz az embernek, ha új dolgokat próbál ki. Unalmas és besavanyodott lesz, ha mindig ugyanúgy csinál mindent. H. E. Bates
6. Az emberben, ha megöregszik, több a megszokás, mint az élet. Vagy talán a megszokás az élet. Szász Imre
7. Bizonyos értelemben persze semmi sem a régi már. Az ember okolhatja a háborút (mind a két háborút), vagy a fiatalokat, vagy a munkába álló nőket, vagy az atombombát, vagy egyszerûen a kormányt - de igazából arról van szó, hogy az ember öregszik. Agatha Christie
8. Az öregség a kopás; megkopás, lekopás, kikopás, az öregség a kikopni a világból. Nincs hely, mert nincs erő a helyezkedéshez. Vagy kedv. Esterházy Péter
9. Kilencven után másként öregednek az emberek, mint ötven vagy hatvan után. Sértődöttség nélkül öregednek. Márai Sándor
10. Egy ember, szegény, semmi más, csak ember és halandó, akármit csinál is... aztán megöregszik a tested; nem egyszerre, nem, először szemed öregszik vagy lábaid, vagy gyomrod, szíved. Így öregszik az ember, részletekben. Aztán egyszerre öregedni kezd a lelked: mert a test hiába esendő és romlandó, a lélek még vágyakozik és emlékezik, keres és örül, vágyik az örömre. S mikor elmúlik ez az örömvágy, nem marad más, csak az emlékek vagy a hiúság; s ilyenkor öregszel igazán, végzetesen és véglegesen. Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? Amit a nap mutat, pontosan ismered: a tavaszt vagy a telet, az élet díszleteit, az időjárást, az élet napirendjét. Nem történhet többé semmi meglepő: még a váratlan, a szokatlan, a borzalmas sem lep meg, mert minden esélyt ismersz, mindenre számítottál, semmit nem vársz többé, sem rosszat, sem jót... s ez az öregség. Márai Sándor